tamás a név

határok és nemet mondás

2016.09.21. 11:04
tamás

a mai bejegyzésben a személyes határokról és a nemet mondásról szeretnék beszélni kicsit, mert azt vettem észre, hogy ez nagyon gyakran nem csak nálam jelent problémát, hanem sokan mások is csatát vívnak önmagukkal, mivel képtelenek kiállni az érzelmeik mellett, és inkább igent mondanak a megfelelés céljából. a saját bőrömön tapasztaltam, hogy ez legtöbbször balul sül el és csak önmagunkat bántjuk meg ezzel hosszútávon, tehát igyekszem a lehető legjobb módon kezelni a helyzetet, és ahol csak lehetséges, megbeszélni a problémát, mert ilyenkor a kommunikáció nagy szerepet játszik.

számtalanszor voltam olyan helyzetben barátokkal vagy éppen mikor kapcsolatban voltam, hogy elhívtak valahová, de nagyon nem volt kedvem menni, mert tudtam, hogy nem érezném jól magamat. megtörtént nagyon sokszor az is, hogy igent mondtam, mert azt éreztem, hogy majdnem kötelező igent mondani, különben azzal szembesülök, hogy többet nem hívnak sehová, vagy csak megsértődnek és még több probléma születik ebből. ilyenkor vagy az történt, hogy pozitív csalódás ért, és tényleg azt éreztem, hogy néha olyan jó kilépni a komfortzónánkból és olyan dolgokat csinálni, amiket magunktól nem – de megtörtént az is, hogy felvettem a fapofát és nem éreztem jól magamat. olyankor meg ne tessék kontrázni, hogy miért vagyok durcos! nem értem, hogy minek kell eröltetni valamit, amit nem szeretnék. a nem az nem, emberek. néha magunkat kell előrébb vegyük és kicsit önzőnek lennünk, mert ha mi nem vigyázunk saját magunkra, akkor ki fog? ha belegondolsz, az egész „nem vagyunk egyedül” szarság csak egy illúzió: egyedül születünk meg, egyedül halunk meg, barátok jönnek-mennek, párkapcsolatok úgyszintén, és szomorú, de akár családtagok is.

pont egy évvel ezelőtt, randizgattam volt valakivel 2 hónap erejéig és folyton azt éreztem, hogy túl gyorsan történnek a dolgok, és olyan dolgokat csinálok, amiket még eszem ágában sem lenne. általában az van, hogy én kezdek el először ragaszkodni és megnyílni, de itt pont fordítva volt – és egyszerűen nem tudtam, hogy kezeljem a szituációt, mert ez nekem teljesen új volt. már említettem előző bejegyzésekben, hogy én nem az a fajta ember vagyok, aki szeret az utcán emberek előtt csókolózni vagy kezet fogni  – ha hetero lennék, legfeljebb a kézfogásra mondanék igent  –, de ez a pasas kérlek így akaratomon kívül nyomta a száját az enyémre. nagyon kellemetlenül éreztem ilyenkor magamat és mindig elmondtam, hogy ez nálam teljesen átesik a ló másik felére, és nem bírok ilyeneket csinálni. lehet az is közrejátszott, hogy túlságosan akart engem és én nem vonzódtam hozzá annyira pont emiatt, de ha belegondolok, akkor egyik kapcsolatomban sem szeretnék ilyen dolgokat művelni. summa summárum, akaratom ellenére folytatta a kilengéseit és így konkrétan annyira felháborodtam, hogy megmondtam neki, számomra ennyi volt. én mindig próbálom mások határait nem feszengetni, mert tudom milyen ilyen szituációban lenni. amikor stelios azt mondta, hogy nem találkozhatunk a barátai miatt, mert ők nem tudják, hogy meleg – én azt mondtam, oké, semmi gond, de valahogy kellene ezt kárpótolni. persze ez nem történt meg, de ez egy másik sztori. nálam mindig az van, hogy adok, de semmit sem kapok cserébe vissza. na mindegy.

egy másik példa, ami így most az eszembe jutott, az visszanyúl egészen akkorra, amikor amerikába költöztem egy vadidegen családhoz és az én szerencsémre egy német sráccal kerültem egy szobába. nem kell elmondanom, hogy mennyire horribilis volt az egész. teljesen más világ voltunk, nem egyeztünk meg semmiben. konkrétan így teljesen a két véglet voltunk és ebből kifolyólag nem tudtunk közös nevezőre jutni. mindig azt kellett csinálni, amit ő akar, mert akkoriban még nagyon visszahúzódó voltam, konkrétan fostam kiállni a véleményem mellett, szóval meg is ittam a levét. az elején nagyon vonakodtam attól, hogy máshová költözzek, mert pofátlanságnak tartottam azt, hogy van valaki, aki befogad maga mellé, és teljesen önszántából, mindenféle elvárások nélkül, bérmentve ellátásol engem – én meg lelépek. mikor már kezdtem barátokra szert tenni, emlékszem, hogy hangoztattam mennyire nem érzem jól magamat, amikor egy légtérben vagyok a német sráccal, és így egy nap mintha az univerzum megsajnált volna, egy csoda történt, s arra eszméltem föl, hogy egy önzetlen angol tanár felajánlotta, hogy hozzá költözhetek. onnantól kezdve meg hihetetlen nyugodtságban éltem, megvolt a saját szobám is, és teljesen másként alakult az életem. ebből az a tanulság, hogy ha valami nem tetszik, merjünk beszélni a problémáról, mert ha lapulunk, mint szar a fűben, attól még nem lesz változás. 

most már úgy vagyok, hogy nem adom meg azt az örömet másoknak, hogy manipulálni tudjanak, vagy akár kihasználni, mert a nap végén számomra az számít, hogy én hogy érzem magamat, amikor lehajtom a fejemet a párnára és visszagondolok mi történt velem aznap. rég vége azoknak az időknek, amikor azt gondoltam, hogy változni fognak a dolgok majd maguktól – met kurvára nem. legyünk tisztelettel mások iránt, tartsuk be a határokat, és kommunikáljunk tisztán egymással. szerintem ezek a legfőbb alapkövek egy stresszmentes, nyugodt élet felé.

kusza gondolatok

2016.09.16. 12:00
tamás

ennek a bejegyzésnek kissé lecsó íze lesz, mert minden gondolatot összeszedek, amik nyomják a lelkemet. namármost, az elmúlt pár napban azon gondolkodtam, hogy miért nem vagyok egy normális 22 éves – , hogy miért nem gondolkodok úgy, és nem utolsó sorban, hogy miért nem érzem magam annak. nem vagyok szarul emiatt vagy ilyensmi, csak próbálom megfejteni a miértjét. talán legfőképp azért, mert korán fel kellett nőnöm és tulajdonképpen nem nagyon volt lehetőségem igazán úgy gondolkodni meg cselekedni, mint a legtöbb velem egykorú, éppen kibimbózni vágyó gyerek. ez nyílván nem rossz, mert szerintem egész jól jöttem ki így a végén és egyáltalán nem érzem azt, hogy képtelen vagyok megállni a két lábamon vagy segítségre szorulok – ha pedig igen, akkor nem félek segítséget kérni, mert megtanultam, hogy a néma madár éhen marad. 18 éves korom óta járom eszeveszettül a világot és teljesen megváltoztatott. nem csak azért, mert ennyi évesen még nagyon nagy mértékben formálódik a személyiségünk, hanem azért is, mert olyan dolgokkal lettem körülvéve, amikkel otthon képtelen lettem volna. konkrétan így a 4 év alatt annyira felnőttem, hogy lelkileg 30 év körül mozgok. ráadásul ezt nem csak én találtam ki, hanem a körülöttem levő emberek említik folyton. stelios múltkor például azt kérdezte, hogy miért kell ennyire érett legyek, és miért nem lehetek csak egy 22 éves?

számomra sosem jelentett gondot egyedül felfedezni a világot és sokszor belegondoltam, hogy baszki, azért elég bátor vagyok, hogy képes vagyok elmenni a föld másik felére egyedül és bejefezni az iskolát, mikor más még a wc-re sem tud egyedül kimenni. félreértés ne essék, én egyáltalán nem nézem le azokat az embereket sem, mert tényleg személyfüggő ez, és van, aki képtelen bármit is csinálni egyedül. ez rendben is van, viszont én nem ilyen vagyok. az az érdekes, hogy nekem sokáig ez a világ legtermészetesebb dolga volt, pont addig, míg az emberek nem kezdték kiemelni ezt bennem. na, most akkor meg vissza is kanyarodunk a kor témához: csak azért kezdett el zavarni a téma, mert az emberek folyton ledöbbentek, hogy miért ilyen a gondolkodásmódom. ez a legjobban a párkeresésben domborodott ki, mert ameddig nem fordítottak sok figyelmet a koromra, addig olyan jókat beszélgettünk, de nagyon gyakran megjegyezték, hogy bárcsak egy picit idősebb lennék „hivatalosan” is, mert legtöbbjüket zavarta a korkülönbség. én meg persze sosem szerettem a korombeliekkel bandázni, nemhogy még randizni is menni. valahogy nekem az olyan természetes volt, hogy a 28-30 éves korosztályhoz vonzódtam, mert ők bennük találtam meg azt a pontot, amikor tényleg kezdenek felnőtt férfivá áttranszformálódni és ugyanakkor ez az az időintervallum, amikor a legtöbbjük szeretne lekomolyodni is. természetesen nekem sosem volt szerencsém az ilyensmivel, szóval pár hétnél tovább nem tartott semmi, mert az ők szemükben én még ugyan olyan fiatal voltam, hiába, hogy mentálisan egy teljesen érett személyiségnek tituláltak el. ebből is látszik, hogy mennyire érdeklik az embereket, hogy mit gondolnak mások róluk.

a másik dolog, ami így nagyon érdekesen fog hangzani, de ugyanakkor igenis furdalja az oldalamat az utóbbi időben, hogy azon morfondíroztam, milyen lenne egy lánnyal járni. igen, kimondtam. néha azt érzem, hogy én szeretnék az lenni, aki irányít és ez körülbelül sosem történik meg, mert mindig ilyen alfahímekkel veszem körbe magam és olyankor meg lapulnom kell, mint szar a fűben. jó, őszinte leszek: ezt szeretem – ámbár nem utasítanék el egy nőszemélyt sem ha megtalálom benne, amire szükségem van. mondjuk érdekes, mert szinte sosem veszem észre magam azon, hogy egy csajszi csekkolna vagy valami. mindig a pasik csinálják azt, pedig esküszöm, hogy amúgy elég férfias vagyok és egyáltalán nem az a nyávogós picsa. arra is gondoltam, hogy talán ők titokban nyomják és nem adnak ki nagyon semmilyen jelet ha tetszik nekik valaki. bár, hogy frankó legyek, dunsztom sincs, mert lánnyal sosem voltam, tehát nem tudom hogy működik náluk ez. ha belegondolok viszont, és nő lennék, nem tudom én el tudnám-e fogadni, hogy a barátom mindkét nemet szereti – sőt, talán a pasikat jobban. mondjuk miket hordok én itt össze? nem vagyok én biszexuális, csak a fiúkat szeretem, csupán a fantáziám baszakszik velem most, mert nem tudja milyen baja van. tuti, hogy az apáca-élet váltotta ki ezt belőlem, mert szex nélkül az élet nem élet. megcsalni meg nem bírnám steliost, és nem is szeretném – viszont ha nem ad meg mindent, amire szükségem van, nem is lenne túl jogtalan a dolog. a megcsalásról bővebben! valamelyik nap azzal a sráccal ebédeltem, aki kezdett beszélni velem mostanában, és egyben a kollégám is. munkahellyel szemben van egy olasz étterem és oda mentünk gyorsban át, mert ugye nem maradhattunk ott míg a világ, mivel vissza kellett menni munkába. úton az étterem fele szerintem már kikészítettem, mert kérdezte milyen ételeket szeretek és mielőtt válaszolni tudtam, már megkérdezte, hogy vegetáriánus vagyok-e. mondom ja, és erre kezdett röhögni meg fogta a fejét. nem tudtam eldönteni, hogy a boldogságtol-e, mert ő is az, vagy mert őbenne most egy világ tört össze. hát, kiderült, hogy az utóbbi eshetőség bizonyodott be, és még annyit tett hozzá, hogy az exe is az volt, emiatt meg egy rakat problémájuk volt, mert sosem tudták mit és hol egyenek. mondom, baszki, mit kell bonyolítani? tengeri herkentyűket eszek meg ilyensmi, nem hinném olyan nagy probléma lenne most ez. valahogy aztán sikerült közös nevezőre jutni és szerencsésen le is adtuk a rendelést. közben pedig bevallotta, hogy talizgat már egy ideje egy másik kollégánkkal, akinek van már barátja, de nem nagyon mennek jól a dolgok. mi van? ilyen bonyodalmi szálak még az argentin szappanoperákban sincsenek, mint a munkahelyünkön. az is kiderült, hogy a csávó kicsit kiszámíthatatlan és az egész helyzet kissé szar, mert nem tölthetnek túl sok időt együtt, különben gyanús lenne. elmondtam neki, hogy sokat ne várjon, mert idétlen nagyon az a srác, és ha a barátját képes volt megcsalni veled, nehogy azt gondold, hogy a későbbiekben téged sem csalna meg hasonlóképpen.

közben stelios már cipruson van, és köszöni szépen jól van. naponta egyszer-kétszer váltunk pár sort üzenetben, aztán azzal le is van tudva minden. örülök, hogy nem kerültem közelebb hozzá érzelmileg az utóbbi időben, mert most kész katasztrófa lenne minden. hiányozni hiányzik, de nem túlságosan – simán kibírom jövő hétig, még ha keveset is beszélünk. ha képes lesz kicsit jobban odatenni magát miután hazajön, akkor elgondolkodok majd a jövőről is. most ilyenkor úgy is le vagyok szarva, mert ott van neki a család meg a barátok, és azt már megfejtettük korábban, hogy mindkét csoport prioritást élvez felettem.

*kérdezz-felelek*

őszi bőrápolási zsákmány

2016.09.12. 16:30
tamás

valószínüleg furán hangzik, de az arcápolás az egyik legnagyobb hobbim. mondjuk szerintem ez már függőség nálam, viszont azt gondolom, hogy még mindig jobb, mint elinni vagy elfüstölni azt a pénzt, amit erre költök. számomra a szép és egészséges bőr igényességet, ápoltságot sugall – jó, most nem lett mindenki megáldva a legjobb bőrrel, de mindenen lehet segíteni jó minőségű termékekkel. mindig próbálok segíteni az embereken is: stelios például mióta megismert, minden kenceficét megvesz – mondjuk fele szar, de ahhoz képest, hogy 3 hónappal ezelőtt még azt sem tudta mi az arckrém, jó úton haladunk.

készítettem pár képet azokról a termékekről, amiket most zsákmányoltam be, de valaki kérem pofozzon fel, mert nem bírok leállni!

crème de la mer arckrém 30 ml / 51.800 ft

mikor először megláttam az árát, azt kérdeztem, hogy mit tud ez a krém ennyi pénzért? vezetni fogja az autómat? a történet szerint egy fizikus gyógyírt keresett égési sebeire, amit egy laboratóriumi baleset során szerzett, és ezért alkotta meg ezt a csodakrémet. állítólag 12 évbe és 6000 kísérletbe telt míg kifejlesztette a tökéletes koncentrációt, aminek a legfőbb összetevője a tengeri alga. az érdekessége az, hogy csupán kétszer gyűjtik be az algát évente, amikor a legdúsabb a tápanyagokban, és egy több hónapos bio-erjesztésen megy keresztül, míg végül fel nem használják a krém alapjaként. jók az összetevők, szóval én bízok benne. most lehet perelni, hogy miért használok öregedésgátló termékeket 22 évesen, de én a megelőzés híve vagyok.

bobbi brown fényvédő spf 50 / 10.800 ft

már régóta szerettem volna venni egy jó napkrémet, ami kifejezetten az arcra van, mert általában amilyen arckrémeket használok, azokban nincs semmilyen védelem az uv-b sugarak ellen. csak most szembesültem ennek a használatának a fontosságával, mert legyen tél vagy nyár, a káros sugarak ugyan úgy eljutnak hozzánk, ezzel károsítva a bőrt, ami természetesen korai ráncokat eredményez. én biztosan nem szeretném ezt, szóval aprítom majd fel az arcomra rendesen!

kiehl's tonik / 12.000 ft

hidratáló, világosító és tisztító tonik fehér nyír és bazsarózsa-kivonattal.

kiehl's arctisztító / 8.600 ft

glamglow öregedésgátló maszk / 14.990 ft

glamglow tisztító maszk / 14.990 ft

megszállott vagyok az arcmaszkokkal! próbálok minimum heti kétszer használni valamit, mert sokat tud segíteni. a fekete glamglow maszkot próbáltam már és tetszett – remélem a másik sem okoz majd csalódást. mostanában inkább a sheet maszkokba vagyok belebolondulva, mert hihetetlenül jók és hidratálók, de most szeretnék kicsit visszamenni a gyökereimhez, és használni a hagyományos felkenős verziókat is.

nyilatkozat: ez nem egy szponzorizált bejegyzés. az összes említett terméket a saját pénzemből vásároltam.

*kérdezz-felelek*

kérdezz-felelek

2016.09.10. 12:48
tamás

kész katasztrófa vagyok! sajnálom, hogy elbuktam a kihívást, de egyszerűen nem tudom magamra erőltetni a boldogságot. azt gondolom, hogy egy kissé kiegyensúlyozottabb vagyok és sokkal jobbkedvűbb, mint az elmúlt hetekben, de képtelen vagyok minden egyes nap valami értelmes dolgot találni, amit meg tudnék osztani veletek egy kép formájában.

jövő hétre tervezek egy-két irományt, de ugyanakkor szeretnék egy kérdezz-felelek bejegyzést is hozni a közeljövőben, mert szerintem nem sok mindent tudtok rólam a rengeteg drámát leszámítva – valamint sokkal interaktívabbnak tűnne ha ti kérdeznétek, és nem csak ilyen gagyi „ismerj meg!” sablonos kérdésekre válaszolnék.

kérdésed:

 

#100napboldogság

2016.09.07. 20:53
tamás

#ötödiknap

st james's park, london

Elejére | Újabbak | Régebbiek | Végére |
 

tamasanev@icloud.com