archívum
Friss bejegyzések
2017.01.22. 21:00
2017.01.19. 18:00
2017.01.16. 21:00
2017.01.15. 16:00
2017.01.11. 13:00
Friss hozzászólások
 
álomból valóság

41
nap

 

tamasanev@icloud.com

irományok

40 dolog, amit nem tudtál rólam

2017.01.22. 21:00, tamás

gyerekkorom óta nem volt fogfájásom, viszont a napokban az egyik elkezdett baszakodni, pedig komolyan mondom semmi okot nem látok rá. próbáltam diagnosztizálni magamat, ámbár lyuknak nyoma sincs, szóval nem tudom mi a fasz van, de a jövő héten kiderül mikor hazamegyek. vettem ilyen zsibbasztó krémet, és remélem azzal csak kibírom ameddig eljutok az orvosig. megyek tönkre vagy nem tudom mi van. mondjuk egyrészt örülök, mert végre lesz okom megkérdezni a fogorvosomat valamiről, amit már régóta tervezgetek, de sosem gondoltam volna, hogy egy nap valóban rávenném majd magamat. nem mondom, hogy gyűlölöm a mosolyomat – mert az kissé erős kijelentés lenne –, viszont inkább mindig csak szolidan vigyorgok, mintsem önfeledten nevessek, mert egyrészt, nincsenek a legfehérebb fogaim, másrészt pedig nem tetszenek az alakjuk, illetve az egész összhatás. épp ezért gondoltam, hogy a jövőben szeretnék porcelán héjakat tetetni és egy gyönyörű, hófehér mosolyt magaménak tudni. azért tetszik ez az eljárás, mert így megmaradnának az igazi fogaim és konkrétan csak rájuk illesztenék a hajszálvékony porcelán lapocskákat. kérek majd egy árajánlatot, de ahogy elnéztem, körülbelül másfél millióba fáj egy ilyen beavatkozás. mondjuk nem bánnám, mert ez egy életre szól és egy olyan dolog, ami kurva nagy löketet tud adni az önbizalmamnak. majd még beszámolok erről a fogas témáról később, most viszont jöjjön egy lista azokról a dolgokról, amiket még nem tudtál rólam:

  1. 5 évig jártam zongoraórákra
  2. utálom a kávét, még a szagától is rosszul vagyok
  3. 7 évesen tanultam meg úszni
  4. iskolás koromban randiztam egy lánnyal
  5. gyerekkoromban szöcskelábat csemegésztem
  6. szeretem a félnyers dolgokat
  7. fóbiám van a tavaktól és képtelen lennék beléjük menni
  8. 1994. augusztus 4-én születtem
  9. szeretem a virágokat, szeretek adni és kapni is
  10. nincs már vakbelem
  11. kiskoromban elégettem a combomat láncfűrésszel
  12. szeretek halászni
  13. szeretem a fahéjas dolgokat
  14. csak édes illatú parfümöket hordok, illetve azok állnak jól rajtam
  15. kb. 4 éves koromig aranyszőke voltam, de szerencsére ma már sötétbarna
  16. az életem legelső koncertje budapesten volt 2010. november 7-én és lady gaga játszott
  17. radnóti miklós és gyarmati fanni a példaképeim
  18. szeretek fotózni
  19. -46C fok volt a leghidegebb hőmérséklet, amit a bőrömön tapasztaltam
  20. 18 éves koromig vallásos voltam
  21. ha választhatnék egy tehetséget, akkor az éneklés lenne az
  22. tinédzserként a legnagyobb álmom az volt, hogy megtanuljak angolul
  23. 2 évig kólafüggő voltam. nem vicc, éjjel reszketve keltem fel, kóla után tapogatózva
  24. tóth gabi a kedvenc magyar énekesnőm
  25. szeretnék önkénteskedni afrikában
  26. a született feleségek és a bűbájos boszorkák a kedvenc sorozataim
  27. imádom a vidámparkokat
  28. mielőtt felvettek volna a mostani munkahelyemre, ötször utasították el a jelentkezésemet
  29. jobban szeretek fürdeni, mint tusolni
  30. nagyon beindít ha egy pasinak jó az illata, azonban a szakáll/borosta marad a legelső helyen
  31. gyakran gondolkodom, hogy milyen lenne most az életem ha nem találkoztam volna bizonyos személyekkel, akik meghatározóak voltak az életem során
  32. jobban szeretek tervezni, mint spontán lenni
  33. gyerekként minden évben tengerpartra mentünk nyaralni
  34. londonban – és úgy általában mindenütt külföldön – azt hiszik, hogy olasz vagyok
  35. nem tudnék orrspray nélkül élni
  36. a vasárnap a kedvenc napom
  37. a dove a kedvenc tusfürdőm
  38. imádom a kókuszvizet, és bármit, ami kókusz illatú
  39. 21 éves koromig húztam az orromat a haltól, de az utóbbi egy évben nagyon megszerettem és manapság majdnem minden nap azt eszek
  40. számomra a szomorú filmek a legszebbek

titokban élni

2017.01.19. 18:00, tamás

egy kis megjegyzés a blogbejegyzés előtt: miután kitört a iii. világháború itt a blogon, úgy döntöttem, hogy lezárom a hozzászólás lehetőségét. az a baj, hogy a végén már nem csak rólam szólt az egész mocskoskodás, hanem az összes melegről, ami nagyon zavart, és próbáltam elkerülni a vitát azzal, hogy lesütöm a szememet és nem reagálok rájuk. engem nem bánt ha valaki utál, megvet vagy nevetségesnek tart – már lassan mindennek neveztek az életem során és hozzászoktam –, viszont amikor már egymást is oltjátok, akkor agyfaszt kapok. ezt a blogot nem azért indítottam, hogy az internet pöcegödre legyen, se nem azért, hogy melegkampányokat indítsak, hanem azért, hogy egy nyugodt helyen megoszthassam a gondolataimat. ha csak egymást sértegetjük mindhalálig, azzal nem leszünk jobb emberek és én egyszerűen ha nem tudok semmi szépet mondani valakiről vagy valamiről, akkor inkább kussban maradok. úgy gondolom, hogy nem a világhálón kellene betyárkodni, hanem a való életben hidakat építeni egymás között azzal, hogy elfogadunk mindenkit úgy, ahogy megszületett és amilyen stílusban élni szeretne. az meg nem az én hibám, ha azt érzed, hogy nem tudsz érvényesülni az életben, és nem gondolom azt, hogy nem érdemlem meg, amim van, mert megdolgoztam érte. egyesek egyetemre mennek és nem kapnak jó munkát, mások nem a továbbtanulást választják és megkapják álmaik munkáját, ám olyan is van, aki csak ül a seggén és másokra irigykedik. ez az élet, fiatalok! egyáltalán nem igazságos, de a legvégén mindenkinek az lesz a tulajdonában, amit sikerült kihoznia belőle. záróakkordként ebben a témában, aki szeretne elérni, az továbbra is el tud a tamasanev@icloud.com email címen keresztül.

már egy ideje azon gondolkodom, hogy mennyire szar titokban élni. nem kifejezetten magamról beszélek – bár én is gyakran találom olyan helyzetben magamat, ahol nem lehetek önmagam –, hanem arról, hogy a kihúnyt kapcsolataim mennyire elfojtottak voltak, amikor publikálásra került sor. a legelső komoly kapcsolatom nicholasszal volt, aki mint hónapokkal később kiderült, egy nővel szeretné leélni az életét. nem azzal van gond, hogy biszexuális, mert nem mi döntjük el, hogy ki tetszik nekünk, vagy kibe leszünk szerelmesek, hanem azzal, hogy milyen döntést hozunk. én sem állíthatom azt, hogy biztosan egy férfival fogom leélni az életemet, mert honnan tudhatnám azt? nekem is van olyan – bár elég ritkán –, hogy vonzódom egy lányhoz, szóval ezt nem tudom biztosra kijelenteni. azt viszont igen, hogy a pasikhoz sokkal jobban vonzódom. nicholas ezt nem tudta beismerni, mert a kultúrája túl nagy nyomással volt rá. ahogy keletebbre megyünk, úgy egyre szarabb a helyzet és nagyon nehéz az embereknek elfogadni, hogy tényleg létezik ez a jelenség. nem hibáztatok én senkit, mert ha nem látják mi történik, akkor elfogadni sem nagyon tudják. valószínüleg én is másként gondolkodnék ha egy elzárt kis falun nevelkedtem volna fel és ott is élném le az életemet. csak az zavar, hogy elköltözött ciprusról és itt végre tényleg magát adhatná, de mégsem él ezzel a lehetőséggel. nem vagyok az a fajta ember, aki szeret csókolózni vagy kézen fogva járni más emberek előtt, viszont azt kifejezetten szeretném ha észrevevődne, hogy együtt vagyunk, mint egy pár. nekem az olyan természetes, hogy ha kapcsolatban vagyok, akkor elmesélem a barátaimnak, közös programokat szervezünk és én is ezt várom el cserében. amikor nicholasszal voltam, ez konkrétan egy nem létező dolog volt. ugyanez volt nemrégiben, amikor stelios volt a barátom. gyakran megesett, hogy az édesanyjával beszélt és olyankor csöndben kellett maradni, mert nem akart magyarázkodni. szerintem ez szomorú. még itt londonban is annyira görcsösen ragaszkodott a hátteréhez, hogy gyakran egy ölelés sem fért bele, amikor az utcán találkoztunk. nagyon idegesítő tud lenni, mert az ilyen helyzetek sokszor olyan érzéseket keltenek, hogy bennem van a hiba és nem vagyok elég jó ahhoz, hogy felvállaljon. a tapasztalataim szerint a problémák legnagyobb része is abból fakad, hogy titokban kell élni, bújdosni az igazságtól. tudom, hogy a szülőknek nagyon nehéz elmondani, viszont ha legjobb barátaink nem ismerik az igazi énünknet, akkor azok nem is igazi barátok. mindig azt próbáltam steliosnak mondani, hogy ha tényleg megérdemlik azok az emberek a barátságodat, akkor azután is szeretni és támogatni fognak, miután elmondod, hogy mi nyomja a lelkedet. végülis azt nem értem, hogy az emberek nagy része miért fordít ekkora figyelmet a szexualitásra, mert szerintem nem ez határozza meg, hogy valaki jó ember-e vagy sem. az meg miért zavar, hogy a másik mit csinál a hálószobában ha úgysem látod? a jövőre tekintve nem hinném, hogy letelepednék valaki hasonlóval, és már most ha randizni megyek rögtön megkérdem, hogy nyíltan felvállalja-e magát vagy sem, mert már tudom, hogy mit szeretnék egy kapcsolattól, és azt biztosan nem, hogy görcsösen éljek és olyan dolgokon aggódjak, hogy a család vagy a barátok nehogy fényt derítsenek az igazságra. ezért is gondolom azt, hogy egy kissé nehezebb kapcsolatot kialakítani melegként, mert sokkal másabbak az elvárások.

eric május közepén fog visszajönni londonba. eddig ő volt az egyetlen kivétel, ami miatt nagy szabadságot élveztem, amikor vele lehettem. annak ellenére, hogy nem alkottunk egy párt, neki sosem jelentett akadályt bemutatni a barátainak, szórakozni menni velük, kimutatni a szeretetét. remélem, hogy a hong kong-ban eltöltött egy év után feltöltődve fog visszajönni, mert azelőtt nagy harcot vívott magával és tulajdonképpen azért is nem jöttünk össze, mert nem gondolta azt, hogy megérdemel engem. az elején nem tudtam felfogni, hogy miért nem nyitott komolyabb dolgokra, de egyik bulizás alkalmával kiöntötte a lelkét és elmesélte, hogy milyen szerencsétlen helyzetben van, majd onnantól kezdve próbáltam megérteni a miérteket. ő elég sokáig volt együtt az exével és már együtt is éltek, viszont az az idióta gazember sokat ivott és olyankor volt rá példa, hogy hozzáütött erichez is. tudom, hogy könnyű mondani, de én tuti otthagytam volna az első alkalom után, mert a szüleimnél is ez volt a probléma és tudom mennyire szét tudja baszni valakinek az életét. neki egy kissé nehezebb volt lelécelni, mivel a lakás mindkettőjük nevén volt, így nyílván egyességre kellett jönni, hogy ki marad és ki megy. végül eric maradt és a pasi máshová költözött, viszont még azután is volt alkalom arra, hogy visszament, mert papíron neki is joga volt ott lenni. én most meglepően jól érzem magam egyedül és nem tudom ez azért van-e, mert kezdtem megbékélni magammal és a jelenben élni, vagy azért, mert már kezdtem megszokni az egyedüllétet. nem mondom, hogy néha nem kívánok valakivel összebújni, de nem vagyok kétségbe esve a jövőt illetően. az szerintem szinte biztos, hogy amint eric visszateleportálja magát, újra nekifutamodunk és megpróbálunk kihozni valamit, mert az elmúlt év nem csak neki hozott nagy változást, hanem nekem is. annyira másképp látjuk a dolgokat, de ugyanakkor még mindig az a bohókás eric maradt, akire még ha csak rágondolok is megmosolyogtat. szerintem erre mondják azt, hogy az emberek nem változnak. a nézetünk, véleményünk, az ízlésünk folyton változik, azonban legbelül minden a régi marad. talán ezért nem is nagyon hiszek abban, hogy ha szakítunk valakivel és hónapokkal vagy akár évekkel később újra összejövünk, akkor működőképes lesz a kapcsolat. ezért is mondtam steliosnak, hogy ha valaha kisétál az ajtón, akkor nem lesz visszaút. nem szeretek a múltban vájkálni és visszanézni, mert szerintem nem ez az élet értelme. abban viszont hiszek, hogy ha a sors folyton visszasodor valakihez, akkor az jelent valamit. én pont ezért várom vissza ericet. nem adom meg neki azt a kényelmet, hogy májusig folyton elérhető leszek és független, viszont észben tartom, hogy ő egy stabil pont, s amíg mások be és kilépnek az életemből, addig ő mindig ott lesz és én is neki.

munkahelyi elismerés

2017.01.16. 21:00, tamás

összességében ma egész jó napom volt, hiszen a reggelem egy kitüntetéssel kezdődött, amiért megtisztelve érzem magam és jó érzéssel tölt el, mert úgy érzem, keményen megdolgoztam érte. a munkahelyemen vannak különböző szintek, amiket el lehet érni – konkrétan három, amiből én most értem el az elsőt.  szerintem még ezt is elég nehéz elérni de a következő kettőt úgy gondolom csak akkor, ha lefekszel a megfelelő emberekkel vagy valami hasonló, mert én elég irreálisnak látom a követelményeket. az első szintet nagyrészt azért sikerült elérnem, mert tavaly márciustól decemberig 113 millió forintot hoztam a konyhára. a legfőbb követelmény az volt, hogy 12 hónap alatt generáljak 100 milliót, és ez csak 5.000 emberből 64-ünknek sikerült eddig. a másik ok, hogy folyamatosan jó szolgáltatást nyújtottam és jó klienseket hoztam a vállalatnak. jutalomként 35%-ról 50%-ra növekedett a kedvezmény, amit designer ruhák/kiegészítők vásárlásakor kapok. itt az elismerés, amit kaptam (katt a nagyobb képért):

ha valakinek nem erőssége az angol, akkor itt a magyar variáns is:

kedves tamás!

 

gratulálunk!

mostantól fogva a „rendkívüli emberek csoportjának” a tagja vagy, ami annyit jelent, hogy a legkimagaslóbb emberek közé tartozol a vállalaton belül.

az előző hónapokban rendkívüli teljesítményt nyújtottál több téren is, mintpéldául eladásban, szolgáltatásnyújtásban és a törzsvendégek kialakításában. egy példakép vagy, amivel másokat is inspirálsz. ezzel egyidőben felelősségteljes vagy, amit eltervezel, azt véghez is viszed, és rendelkezel olyan tulajdonságokkal is, amik jó élményekkel gazdagítják a klienseket.

a mai naptól kezdődően egészen addig, amíg a „rendkívüli emberek csoportjának” a tagja maradsz, a kedvezményed 50%-ra növekszik és egy további fizetett szabadnappal is megajándékozunk.

ezennel lehetőséged van a következő szintre lépni, amivel egyéb jutalmakat és elismeréseket szerezhetsz.

szép munka – rendkívüli vagy!

üdv a való világban!

2017.01.15. 16:00, tamás

már van vagy két hete hogy beszélek egy portugál hímmel, aki folyton csak arról szófosik, hogy mennyire akar egy párkapcsolatot, mert már elege van az egyedüllétből. az rendben van, hogy így érez, de szerintem elég megalázó tud lenni ha már a kezdetektől – konkrétan anélkül, hogy ismerné a másik személyt –, síránkozni kezd ezen a témán. mindenki cipel valamit a hátán egy egész életen keresztül, ámbár ha ismerkedni szeretnénk, akkor próbáljuk meg kihúzni egy kicsit a gerincünket és indítsunk tiszta lappal. nekem sem könnyű megbíznom senkiben, viszont még sem mondok olyansmit valakinek tíz perc beszélgetés után, hogy figyu, kedvellek, de azért a távolságot meghagyom kettőnk közt, mert nem nagyon bízom meg senkiben. nem, ez nem így működik. végülis túltettem ezen magamat, mert az legalább tetszett és bíztatott, hogy komoly szándékai voltak. egészen tegnap estig, amikor élőben is megismertem.

volt egy olyan javaslatom, hogy menjünk el az admiral duncan-ba mielőtt úgy istenigazából kimennénk bulizni, mert nekem van egy olyan problémám, hogy le kell tolnom két-három italt mielőtt rábírnám venni magamat, hogy táncizzak, ráadásul a hely ahová készültünk kissé vadabb volt, mert leginkább a rúdtáncért híres, szóval el lehet képzelni, hogy milyen gyomoridegem lenne ha józan ésszel állítanék oda. nem mellesleg az ital is olcsó az admiral-ban londonhoz képest, ami mindig egy bónusz. a csalódás első felvonása ott kezdődött, amikor kibökte, hogy ő nem rajong a drag show-kért, ami úgy rendben is van, de legalább ha adna egy esélyt és megnézné, hogy milyen egy ilyen produkció élőben, anélkül, hogy ítélkezni kezdene, az egész jó lenne. kicsit húzta is a száját, viszont leszartam. ezt hívjuk kompromisszumnak és ha nem képes valamilyen szinten egyességre jönni velem, akkor nincs jövőnk együtt. annak ellenére, hogy mennyire ellenkezett az elején, úgy állt a bár első részében, mint egy kiskirály, aki a páholyban van. a végén még alig akart eljönni, mert azt mondta, hogy egész jó ez a hely. mondom neki, hogy nyugodjál már le, holnap is van nap és ha szeretnéd még eljöhetsz, de most kellene lépni, mert lassan éjfél és jó lenne kicsit elengedni a gyeplőt a klubban. én konkrétan ezer éve nem voltam bulizni és a toplistás zenékkel sem vagyok kezelő viszonyban, de lesz, ami lesz alapon, magabiztosan odaállítottam magamat egy pohár ital és francisco – a portugál kakas – társaságában. a második „erezd el a hajam” szituáció akkor bontakozott ki, amikor azt mondta nekem, hogy csekkoljam a szőke csajszit mellettünk, hogy mennyire dögös. mondom, mi a fasz bajod van? most már csaj kell vagy pasi, döntsd el. és akkor odamegy hozzá bazdmeg, hogy megkérdezze, miért jött el egy meleg helyre csaj létére. szerintem nem kell nagy lángésznek lenni ahhoz, hogy kitaláld, mert nyílván a legfőbb ok, hogy a pasik nem nyomulnak rá és szabadon bulizhat. ekkor még csak el-el fogadtam a sorsomat, hogy mire jutottam, de amikor megláttam, hogy a szőke szupermodell barátjával nyal francisco, akkor kiborult a bili. előszőr tőle kérdeztem meg, hogy most akkor mi is történt, mert az agysejtjeim képtelenek összerakni a képet. azt kaptam vissza válaszul, hogy semmi komoly, a tag nyomorult rá de ne aggódjak, mert nem lesz semmilyen folytatása ennek. erre inkább nem mondtam semmit, csak odamentem a szőke kurvához, akit már megakartam tépni, amiért elbaszta az estémet, de belegondolva szegény nem tehetett semmiről, csak simán a jelenléte zavart be. azonban tele voltam dühvel, mert szarul esett látni őt mással csókolózni, amikor azzal a szándékkal mentünk ki szórakozni, hogy jobban megismerjük egymást. a tag később engem is taperolni kezdett de még ha tetszett volna sem kezdtem volna ki vele, mert bennem volt tisztelet francisco iránt. ott kezdett még bonyolódni a helyzet meg gyanússá is válni, amikor észrevettem, hogy a szupermodellel félrevonultak és sugdolózni kezdtek, majd próbálta elterelni a csaj a figyelmemet, de ennek dacára a periférikus látásomból észrevettem, hogy újból csókolóznak. (???) akkor már csak annyi bírtam mondani neki, hogy szánalmas, amit csinálnak és én leléptem. nagyon meglepődött és kérdezte, hogy ennyire kedvelem a barátomat, hogy zavar ha mással csókolózik? én rögtön visszavágtam, hogy milyen barátságról hadovál itt? ma találkoztunk először és azért jöttünk ki szórakozni, hogy jól érezzük magunkat és nem azért, hogy fűvel-fával összehangolódjunk, de nyílván francisco erről nem világosította föl, és láttam, hogy szarul érezte magát emiatt. próbált bátorítani, hogy érezzem jól magam, táncoljak és mutassam meg neki, hogy egyedül is jól tudom érezni magamat és akkor majd jobban fog akarni engem is, amit habár nagyra értékeltem, viszont képtelen voltam azt tettetni, hogy jól érzem magamat. ekkor már teljesen el volt baszódva a kedvem, szóval fogtam magam és elindultam a kijárat felé anélkül, hogy elköszöntem volna bárkitől is, mert azt éreztem, hogy nem érdemlik meg. nem tudom, hogy, miért, miként, viszont azt vettem észre, hogy francisco futni kezdett utánam és próbálta átgyömöszölni magát a tömegen, amint látta hogy lelécelni készülök. megkérdezte, hogy mi bajom van és miért akarok hazamenni. felvilágosítottam, hogy nálam az nem elfogadott, hogy kijövök egy pasival ismerkedni, az meg hátbaszúr és inkább megmutatja, hogy ki az úr a háznál, majd kakaskodni kezd. azzal mentegetőzött, hogy köztünk még nincs semmi, ami tény és való, de kérdem én, hogyan is lehetne ha valaki így mutatkozik be előttem? a másik érv, amit felhozott az volt, hogy a csókolózás semmit sem jelentett és csak azt próbálta bebizonyítani, hogy a szupermodell barátja mekkora hímringyó, mert mindenkivel kellettette magát, és biztos volt benne, hogy átszállt volna egy másik pasira mihelyt megadja neki, amit akar. hát, legalább ha beavattatok volna engem is ebbe a derűs mókába, talán még én is felnevettem volna a végén. én, a hülye, végül maradtam, mert gyakorlatilag két térdre akart rogyni, annyira könyörgött és bocsánatért esedezett. én persze tovább puffogtam de valahol jól esett és élveztem, hogy végre kimutatta a szándékát velem szemben. ekkor csókolt meg először, hogy megmutassa milyen az, amikor szenvedélyesen csókolózik valakivel, és milyen az, amikor csak szórakozik valakivel. nem tagadom, volt különbség, de leszartam, mert lehet, hogy én megbocsájtok, de sosem felejtek és ettől még nem lett varázslatosan jobb a kedvem. amire visszavonszoltuk magunkat a táncparkettre, a szupermodellnek és a mecénásának is nyoma veszett, amiért hálát mondtam az univerzumnak, mert végre fellélegezhettem.

három óra magasságában volt a záróra és szerencsére még annyira józanok voltunk, hogy hazataláltunk taxi nélkül is. igazándiból nem sok kedvem volt vele tölteni az egész éjszakát a megalázása után, de én voltam olyan nyomorék, hogy vele mentem, szóval nem fogok senkit sem hibáztatni ezen a téren. most józan ésszel talán bevallom, hogy kicsit túlreagáltam a történteket, viszont még most sem gondolom azt, hogy ez egy elfogadható viselkedés volt a számukról és lehet, hogy nem kellene egy ódivatú csicskának lennem, csak simán csatlakozni és hármasban nyalni, de képtelen vagyok átkódolni a gondolataimat, érzelmeimet. én legbelül mindig ilyen maradok, bármennyi és bármekkora változásokat is hozzon az élet. az ágyban is csak azon vitatkoztunk, hogy mennyire idiótán viselkedett de ezt ő teljesen másként látta. inkább hárított és szexelni akart, mintsem vallatósdit játszani részegen. a szupermodell szavai csengtek a fülemben, hogy ne vegyem túl komolyan az egészet és csak próbáljam jól érezni magamat, szóval felhúztam a zászlót a hosszas kérlelés után és lefeküdtünk. annak ellenére, hogy egy tapasztalatlan lúzernek állította be magát, szerintem nagyon jól tudta a dolgát és ezt az is fokozta, hogy volt testi vonzalom kettőnk között. nem temérdek, de volt. nálam amúgy is nagyon ritka az, aki elsőre megfog. emellett mindig olyan szar utóízt érzek miután megismerek valakit, és ez csak azt erősíti meg bennem, hogy ritka az, amikor tényleg azt érzem, hogy egy kapcsolatot szeretnék valakivel. gyakran érzem azt, hogy metaforikusan egy teknősnek születtem, arra, hogy egyedül járjam végig az utamat. tudom, hogy fiatal vagyok meg mit tudom én, de ez egy ilyen belémégetett érzés. paráználkodás közben életemben először tettem fel ezt a kérdést – és tényleg jószívűen –, hogy szeretné-e ha én is megdugnám őt. sosem éreztem késztetést, de valahogy folyton előttem lebegett, amikor mondta, hogy ő adni és kapni is szeret ilyen téren. annak ellenére, hogy az utóbbi napokban azon síránkozott, hogy neki egy olyan ember kell, aki mindkettőt szívesen csinálja, pont az ellenkezőjét akarta most velem. különösképpen nem zavart, mert emberek vagyunk és jogunk van változni, ráadásul én ehhez vagyok hozzászokva is, csak gondoltam, megkérdem, hogy ne nézzen egy hálátlan ribancnak. azt rühellem nagyon az internetes társkeresésben, hogy teljesen másmilyennek jön át egy személy élőben. ha csak arra gondolok, hogy eddig kapcsolatot akart és most a szemem előtt dugja le a nyelvét a másik torkán, hát, eléggé ellentmondanak a szavai. nem mellesleg folyton tinderen meg miegymáson volt, amíg nem beszéltünk egymással, ami szerintem egy gusztustalan cselekedet volt. még reggel is ezeket az alkalmazásokat böngészte az ágyban, de azt hitte, hogy attól, hogy eltakarja az egyik kezével a telefont, még nem látom mit csinál. szánalmas. a vonaton meg tetőtől-talpig végigszkennelt és olyan lenézően nézett, amiért drágább ruhákat mertem fölvenni, mint ő, vagy akár az emberek többsége. ez nem jelenti azt, hogy többet érek bárkinél is, szóval nem értem miért kell ennyire komolyan venni az életnek ezt a részét, hiszen nem rákot gyógyítunk, csupán próbáljuk a saját stílusunkat megmutatni a külvilágnak, és attól szép az élet, hogy mindenki másmilyen formában csinálja ezt. megtehetném, hogy én pont azért nézem le őt, mert valami olcsó szart vett magára, de nem teszem, mert soknak még sajnos az sem jut. végülis ez az élet: nem igazságos, viszont pont ettől tűnik olyan valóságosnak. továbbá az csak engem minősítene ha ilyen ördögi megjegyzéseket tennék. amiről az ember nem tehet, azt tiszteletben próbálom tartani, de mégis én jöttem ki szarul megint. én azon az elven próbálok élni, hogy ha nincs egy jó szavam sem valakiről vagy valamiről, inkább hallgatok. sokan próbálhatnának meg így élni azok közül is, akik a blogomat olvassák. természetesen akinek nem inge, ne vegye magára. ez csupán egy javaslat, hiszen lehet véleményt osztani és szarrá oltani is engem, akár itt, akár emailben, de amíg ezeket a negatív megjegyzéseket nem a családomtól vagy a két legjobb barátomtól kapom, addig nem tudnak meghatni és nem is fogom komolyan venni. nem gyakran mondom ezt, sőt, szerintem még sosem tulajdonítottam ennek semmiféle jelentést, de ezzel egyidőben köszönöm azoknak, akik élvezettel meg szeretettel olvasnak.

készülődés

2017.01.11. 13:00, tamás

mivel karácsonykor nem volt lehetőségem hazamenni, ezért két hét múlva hazarepülök egy kis időre, hogy együtt legyek a családommal. sokáig morfondíroztam azon, hogy mit vehetnék nekik és az unokahúgom kivételével már el is döntöttem, hogy mit fognak kapni. a testvéremnek meg a sógornómnek egy-egy gucci parfümöt ajándékozom, anyukámnak meg egy brunello cucinelli kasmír ruhát vásároltam, és annak ellenére, hogy dunsztja nincs erről a márkáról, remélem neki is tetszeni fog. ez lesz az első designer darabja, ami azért tesz boldoggá, mert ezelőtt sosem tudtam megengedni magamnak, hogy ilyensmit vásároljak neki. végülis nem ez a lényeg, mert vehetnék egy doboz csokit és annak is ugyanúgy örülne, mert tőlem van, de ő bármit megérdemel és ezzel is azt szeretném sugallni, hogy mennyire fontos ő nekem. tudom, hogy szereti a szép ruhákat és ezért gondoltam, hogy ez tökéletes lenne családi összejövetelekre, esküvőkre vagy vacsorákra. ha már cucinellinél tartunk, vettem még magamnak egy kasmír sapkát, ami jó lesz amikor káosz a fejem és unom belőni, valamint egy pár félcipőt, amit imádok, mert nem tudom, hogy mennyire jön át ez a képeken, de annak ellenére, hogy egyszerű fekete színű, élőben eléggé feltűnő.

kötött kasmír ruha selyem-béléssel / 1.200.000 ft.

kasmír sapka / 78.500 ft.

kézzel készített bőr félcipő / 275.000 ft.

Elejére | Újabbak | Régebbiek | Végére |