archívum
Friss bejegyzések
2016.12.07. 20:00
2016.12.04. 22:00
2016.12.02. 23:00
2016.11.30. 20:00
2016.11.27. 23:00
Friss hozzászólások
 

tamasanev@icloud.com

irományok

álomból valóság

2016.12.07. 20:00, tamás

a napokban azon töprengtem, hogy néha nem fogom fel, mennyire szerencsés vagyok és csak a gyökérségemet látom magam előtt. viszont ha belegondolok, hogy két évvel ezelőtt csak álmodozni tudtam arról, hogy valaha designer ruháim is lesznek, és ma már ez valóság, az azért elég durva szerintem. jó, tudom, hogy az anyagi dolgok lófaszt sem érnek a halálos ágyunkon, de csak próbálom emlékeztetni és serkenteni magamat, hogy hová is jutottam. ha egyébre nem is, de önbizalmat építeni jó; meg arra is, hogy inspirálni tudjam kicsit magamat, hogy ne adjam fel. az biztos, hogy a pénz nem minden, de jó rabszolga. ma már megvannak nagyjából azok a dolgok, amiken régen csak a nyálamat csorgattam, de még sem vagyok boldog. szerintem inkább erre mondják azt, hogy a pénz nem boldogít. amiről eddig sosem írtam viszont az, hogy nagyon sokat gyűjtök utazásra, mert számomra jelenleg ez az egyik legfontosabb dolog az életemben. konkrétan a fizetésem nagy része egyenesen repül is bele egy külön erre nyitott bankszámlára. sokszor érzem, hogy jó lenne gyakrabban venni valami kézzel fogható dolgot is de tudom, hogy azok csak pár napra tesznek boldoggá. emlékszem, mikor kisgyerek voltam, egy egész nyarat átbőgtem, mert nem tudtunk elmenni egy külföldi tengerparti nyaralásra, de persze attól még mindig azt érzem, hogy a lehető legjobb gyerekkorom volt. ha akkor meglett volna mindenem, akkor ma nem lennék képes úgy megbecsülni azt, amit a két kezemmel értem el.

eddig biztos voltam benne, hogy a márciusi nyaralásom kubában lesz, és már nagyjából kiválasztottam a hotelt is, viszont úgy néz ki, hogy sokáig nem fog üzemelni, mert már a november végei vendégeket egy másik hotelbe szállították át. mondom, zsír.  ebben az esetben persze keresnék valami más szállást, de az a helyzet, hogy kuba alapból nagyon drága és az ottani öt csillagos hotel közel sem annyi európai szinten. ami ezen kívül tetszett még nekem, az kurvára megfizethetetlen, szóval inkább átirányítom magam a másik tervemre, hogy mexikóba menjek. eric odavalósi, szóval kikértem a tanácsát, hogy melyik rész a legszebb üdülésre. az eredeti tervben cancún szerepelt, de mindenhol azt olvastam, hogy nagyon zsúfolt és hotel hotel hátán van. én pihenni megyek, nem tovább stresszelni magamat. végülis ő azt mondta, hogy szerinte riviera maya a legszebb, gyönyörű parttal és nyugis környezettel. mondom, fasza, gyorsan csekkolom is, hogy milyen a felhozatal, és leesett az állam. egy álom! a legvicesebb az, hogy ugyanazt az árat fizetném. sőt, abban reménykedem, hogy januárban még olcsóbb lesz. amúgy kicsit szar, mert valószínüleg eric is márciusban fog hazamenni mexikóba de nem fogunk találkozni, ha csak nem veszi a fáradtságot és meglátogat. ma délután fel akartam hívni, ámbár kicsit kényelmetlenné tett a gondolat, de nem azért, mert gyomorgörcsöm van ha vele kell beszélnem, hanem mert nem tudom milyen jelnek venné. amikor utoljára úgy köszöntem neki, hogy „szia eric”, akkor felhányta, hogy miért hívom a nevén, mert sosem szoktam. jó, azok az idők lejártak. mondjuk biztosan örülne ha látná, hogy keresem, mert szegénykém mindig ő szokott. ha pedig visszajön londonba, akkor úgyis az lesz a vége, hogy összejövünk.

ma van stelios születésnapja és már akkor rosszul lettem, amikor reggel megláttam a facebook értesítést. persze már tegnap eszembe jutott, mert hogy is ne jutna eszembe egy ilyen fontos dolog, de nagyon fájt arra gondolni, hogy már nincs itt nekem. nem fogom felköszönteni, mert akkor csak elkezdené a süketségeit és erre most nekem nincs szükségem, se türelmem. le kellene törölnöm úgy, ahogy van, de nem akarom. ja, még akkor ért egy kisebb szívroham, amikor tinderön nyugisan nézelődtem és egyszer csak ő jelenik meg, totál új képekkel és profillal. ki van írva, hogy szeretne új emberekkel találkozni. hát, szerintem egynél több találkozás úgy sem lesz senkivel, mert képtelen lefeküdni bárkivel is, ráadásul kapcsolatot sem szeretne. barátja meg van elég, és nem hinném, hogy pont ott kapna egy újabbat. mondtam neki, hogy így egyedül fog elpatkolni és igazat adott nekem. most akkor kiben keresendő a hiba? amúgy nagyon vad, de van a munkahelyemen egy pasi, aki totál úgy néz ki, mint stelios. viszont ő egy teljesen más részlegen dolgozik, mint én, de mindig mikor elmegyünk egymás mellett vagy valami, akkor csekkol. ma ebédidőben például két asztallal mellém ült, pedig volt egy rakat üres hely máshol is. komolyan mondom, ha megkérdezném tőle, hogy ciprusról van-e, tuti hanyat feküdne. általában a legtöbb ember nem tudja elkülöníteni őket, mert nagyon közel-keletieknek néznek ki. namármost, mivel nekem mindkét exem onnan volt, így már látom a vért bennük, és a nyakamat tenném rá, hogy ez a titokzatos pasi is onnan van. megkérdezném én, de azzal egyidőben lefosnám a bokámat is, mert nem bírok élőben kezdeményezni. a másik dolog, hogy lehet totál rosszul veszem a jeleket, mert dunsztom sincs, hogy egyáltalán meleg-e.

winter wonderland: képes beszámoló

2016.12.04. 22:00, tamás

ma benéztem winter wonderland-be és gondoltam lövök pár képet nektek, hátha sikerül egy kis karácsonyi hangulatot varázsolni.

mi lenne, ha?

2016.12.02. 23:00, tamás

végre rávettem és leláncoltam magamat egy 12 hónapos mozibérletre. gondoltam, ha úgy is annyit megyek, akkor minek fizetni folyton, hisz egy havi bérlet árával még kétszer sem tudnék elmenni. szerintem 6.000 ft. kurva olcsó és bármennyiszer lehet menni, amit persze fogok is, mert számomra jó időtöltés két órára kikapcsolni az agyamat a külvilágtól. hazudnék ha azt mondanám, hogy most nem esik kicsit szarul stelios nélkül menni, mert sokszor éreztem azt, hogy odabújnék, de nincs kihez. mondjuk nincs nagy gond, mert ugye eddig már mindenki tudja, hogy szeretek egyedül lenni, de ahhoz is hozzászoktam, hogy mindig ő foglalja a jegyeket és nekem ezzel nem kell bajlódni. sőt, sokszor azt sem tudtam mit fogunk nézni, mert ő sunyiban intézett mindent. jó is volt, mert teljesen egyek voltunk ilyen téren és ugyanazokat a témájú filmeket szeretjük.

a kedvenc mozim canary wharf-ban van, mert valahogy mindig olyan jó érzés ott lenni, mivel eric ott lakott és minden hétvégén buli után ott kötöttem ki. szüntelenül leitatott és azt az oldalamat hozta ki belőlem, ami tőlem nagyon távol áll, amikor józan vagyok. igaz, nem bántam sosem, mert mindig vigyázott rám és nem hagyta, hogy nagy hülyeséget csináljak. így belegondolva szerintem totál értelmetlen ennyire megcsattanni, de amikor vele voltam, ez nem érdekelt, mert jól éreztük magunkat. egyik alkalommal elvitt a shard-ba, ami london egyik legelőkelőbb bárja az 52-ik emeleten, szóval egész londont belátni és gyönyörű ha este vagy ott. ha lehetőségetek van és arra jártok, mindenképp menjetek el, bár asszem hetekkel azelőtt asztalt kell foglalni. eric nem hinném, hogy valaha is foglalt volna, mert mindig csak rögtönzött elhatározásból vitt el oda, szóval dunsztom nincs hogyan engedtek be. nyílván ha van pénzed, az segít. egyik alkalommal négy üveg bort ittunk meg ott, aminek darabja 330.000 ft és mondtam neki, hogy te tévedesek között élsz ha azt gondolod, hogy én a közel másfél millka felét kifizetem borra, mert úgy is ki fogom hányni az egészet, már most érzem. de hogy nem kell semmit, majd ő elintézi és én fizetem a taxit. végülis arra akartam kilyukadni, hogy azon az estén még rúdtáncoltam is az egyik bárban neki, pedig alapból sülne a pofám. aztán meg csak annyira emlékszem, hogy az egy órás taxi út 5 percnek tűnt, mert az sem tudtam, hogy fiú vagyok-e vagy lány, annyira katasztrófa voltam. dugni sosem dugtunk, még a mai napig nem tudom miért. szerintem el vagyok átkozva, mert eddig akivel kapcsolatban voltam, sosem volt képes lefeküdni velem, csak játszadozni. egy dolgot viszont mindig akart, és az az orális szex. már annyira automatikus volt a nadrágcsúsztatás egy idő után, hogy még amikor teljesen magamon kívül is voltam, tudtam, hogy mit kell tennem. akkor úgy éreztem, hogy nekem ez a kötelességem és ő így várja el a köszönetnyílvánítást tőlem. tulajdonképpen én is fizettem mindenért, csak kicsit másképp. az a vicces, hogy nemrég kiderítettem, már nicholas is a környéken lakik. mikor együtt voltunk még guildfordban élt, ami egy kissé londonon kívül fekszik, és általában odamentem hétvégente hozzá. ezért is szeretek arrafelé járni, mert otthon érzem magamat és annak ellenére, hogy már semmi kézzel fogható dolog nem köt oda, nekem nagyon hiányoznak ezek az emberek az életemből és így legalább azt érzem, hogy még mindig az életem szerves részei, még ha egy kissé betegesen is hangzik. megint elkalandoztam, de a mozira visszatérve, tegnap a „mum's list” c. filmet néztem meg, ami legfőképp egy anyáról szól, aki imádja a családját és értük él, de rákos lesz. neki az a hivatása, hogy a gyerekeinek és a férjének jó életük legyen, szóval egy listát kezd írni, hogy hogyan éljék le az életüket miután meghal. hidegrázós, de komolyan. mielőtt bementem volna a terembe, volt három nőci kint és az egyik szó szerint 2 km budipapírral ment be azt mondogatván, hogy ő már előre látja, hogy bőgni fog. tőlem nem messze ült és valóban takyna-nyála egyben volt szegénykémnek. az első 20 percben mondjuk úgy voltam a filmmel, hogy mi a fasz van most, szezon a fazonnal összekeveredve, mert a jelen és a múlt váltakozott, de egy idő után olyan jó ráhangolódtam. az elején azért is nem tudtam koncentrálni, mert valami friss gerlicepár ült mellettem és folyton vihogtak. nem értem mi olyan vicces azon, hogy valaki beteg? már néztem rájuk, hogy vegyék észre magukat, de kb. fél óra múlva el is húztak a picsába. mondom, annál jobb. a film vége is nagyon jó volt és nálam nagyon ritka az, amikor még ülő pozícióban vagyok a feliratnál, de olyan jó volt, hogy eredeti képeket raktak be a családról a végére, mert ugye ez igaz történet volt.

a nap vicce, hogy átállítottam a tinder profilomat heterora miután az egyik új kollégám végignézte a képeimet. azt mondta, ha nem ismer, totál nem gondolná, hogy meleg vagyok, szóval ez egy kis inspirációt adott, hogy kiderítsem, milyen lányoknak jövök be. nyílván nem fogok most hirtelen csajokkal randizni vagy valami, de azon mindig elgondolkodtam, hogy milyen lenne az életem ha nem a pasikhoz vonzódnék. szerintem totál unalmas, amúgy. sokszor kérdezték már tőlem, és én is magamtól, hogy ha lenne lehetőségem „normális” életet élni, elfogadnám-e. az hótzihe, hogy a 18 éves énem szeme felcsillant volna, de ma már nem tudnám elképzelni az életem egy feleséggel meg gyerekkel. számomra a szépség egy másik férfiben rejtőzik, de attól még én is ránézek nőkre és sokszor gondolom azt, hogy némelyikük szexy. lehet, ha nagyon akarnám képes lennék úgymond egy fiú-lány kapcsolatba menekülni, ha muszáj lenne, de én képtelen lennék a két karomban biztonságérzetet adni valakinek, mert arra valahogy mindig én áhítottam. meglepő módon most elég jól érzem magamat egy barát nélkül, de az exeim folyton hiányoznak. ők azok az emberek, akik igazán kiismertek engemet és befogadtak. most leginkább csak szexre vágyom és még mindig zárva tartom az érzelmi csapomat. azt nem is szándékszom megnyitni a közeljövőben, mert most egy picit magamon szeretnék javítani, mielőtt bárkit is beengednék. mondhatni, egy óriási téli nagytakarítást végezni, kissé helyrepofozni magamat és rájönni, hogy értékes vagyok és nem kell egy pasi sem ahhoz, hogy teljesnek érezzem szerény személyemet, annak ellenére, hogy tulajdonképpen a lelkem már születésemkor ezer darabban jött ki.

korábban jön a karácsony

2016.11.30. 20:00, tamás

a főcímnek ellentmondva szeretném azzal kezdeni ezt a bejegyzést, hogy nagy meglepetésemre, már hétfőn este megkaptam az eredményt a laborból és hihetetlenül boldog vagyok, mert tiszta vagyok. annyira jó érzés felszabadultnak lenni, mert az elmúlt hónapban csak ez a negatív gondolat gubbasztott az agyamban és nagyon nehéz volt nem gondolni rá folyamatosan. mellesleg az egész hétfő nagyon jól telt, mert próbáltam a teljes napot magamra szánni és kicsit kikapcsolódni. főztem ebédet, majd mentem karácsonyi ajándékot vásárolni magamnak, ha már senki nem fog venni semmit. nagyon gáz, de mit csináljak. na jó, mikor hazarepültem, anyukám kötött nekem egy vagesz pulcsit, amit már ideje lenne viselni is, csak nagyon nem volt rá alkalom. egyéb rokonom itt nincs, meg ugye most már pasim se. habár stelios amúgy sem vett volna semmit magától, mert állítólag cipruson nem nagyon ünneplik a karácsonyt, ezt anno nicholas is megerősítette volt, de velem úgy sem úszta volna meg. szerintem az csak a kölcsönös tisztelet jele ha a párodat megleped, még ha téged amúgy nem is nagyon izgat a karácsony, mert tudod, hogy neki ez fontos. summa summárum, szerettem volna egy kézzel fogható ajándékot is amellett, hogy majd lefoglalom januárban a vakációt kubába, ezért gondoltam, hogy vennék valami különlegeset. már régóta szemeztem egy burberry kabáttal, mert elegáns és klasszikus. a jelenlegi téli kabátom meg közel sem elegáns – ilyen kibaszott vastag, tollúval béleltet kell elképzelni, de nagyon szeretem, és szükségem is van rá, mert én már mínusz két fokban a hattyúk halálát élem. mondjuk előbb is vettem volna burberry-t, de kurva drága. megnéztem a magyar aloldaljukon, hogy lássam forintban mennyi, és hát 530.000 ft-ba fáj. mondjuk karácsonyra belefér, de más alkalomra nem venném meg. lőttem pár képet, viszont most vettem észre, hogy az egyik kedvenc részemről, a hátsó nyakrészéről, nem csináltam. mindegy. ott is az a minta van, mint amivel ki van bélelve belülről, csak még egy kis szíj is rá van varrva.

vissza a gyökerekhez

2016.11.27. 23:00, tamás

annyira próbálok jó lenni az emberekkel, annak ellenére, hogy ki nem állhatom őket, de lófaszt sem kapok vissza cserébe. úgy volt, hogy a vasárnap estét a magyar sráccal – akit én csak barinak hívok – fogom tölteni winter wonderland-ben, mert egész héten vagy azért nem tudtunk találkozni, mert sokáig kellett dolgoznia, vagy azért, mert pénteken és szombaton valami idióta barátjával volt elfoglalva. mondanom sem kell, hogy lemondta az estét úgy, ahogy volt, másnaposságra hivatkozva. válaszul én csak egy puffogós emoji-t küldtem vissza, mert úgy éreztem, hogy ha már szépet nem tudok mondani, inkább hallgatok és majd remélhetőleg vágni fogja, hogy nem esett jól ez nekem. hát, nem is kellett sokat várni míg bocsánatért epedezett. mondta, hogy ne haragudjak, de nem volt tervben, hogy sokat iszik, de valahogy így alakult. én, a kakas, rögtön fel is szöktem és kezdtem pofázni annak ellenére, hogy az elején nem volt szándékomban sokat beszélni erről, mert tudom, hogy a csend a legjobb harci fegyver ilyen helyzetben. mondom, ide figyelj bari, igenis haragszom, mert megígérted, hogy találkozunk vasárnap és én egy olyan ember vagyok, hogyha megígérek valamit, próbálok ragaszkodni hozzá, és nem félvárról venni a dolgokat. a másik meg, hogy szombaton a kollégáim meginvitáltak egy vasárnapi vacsira és én lemondtam, mert tudtam, hogy veled fogom tölteni az estét. erre te szarsz rám. hát, nagyon gáz. rájöttem, hogy a magyarok sem jobbak semmivel más népnél, akármennyi hitet is fektettem beléjük nemrégiben. jól mondják, hogy ne tedd a boldogságodat mások markába, mert mindig elejtik azt.

a boldogság-témánál leragadva, eric is felszólalt ma reggel annak ellenére, hogy konkrétan tett magasról rám az utóbbi pár hétben. küldött nekem egy ilyen szerelmetes emoji-t, mert azt hiszi, hogy azzal mindent el tud intézni. végülis mindegy mit csinál, úgy sem tudok rá haragudni, és ezt ő is tudja. talán pont ezért képes megcsinálni velem ezeket a dolgokat. nem tehetek róla, hogy ennyire puhány vagyok vele szemben, mert tényleg szeretem, mint embert. mondtam neki, hogy szakítottam a barátommal, mert nem működött sehogy sem a kapcsolatunk. szerinte ez várható volt bármelyik percben, mert tudta, hogy nem vagyok boldog vele. mondom neki, hogy én világéletemben búvabaszott voltam, és sosem voltam az a mosolygós, folyton boldog srác, szóval miből gondolod, hogy ez volt a célom vele? ha boldog szeretnék lenni, akkor magamtól is az leszek, mert a boldogság csak egy illúzió, amit a fejünkben döntünk el. szerintem ha minden jól megy, az unalmas. írólélek vagyok és én a szomorúságon táplálkozom. persze, szeretek én is önfeledt boldog lenni akár egymagammal vagy egy baráttal karöltve, de huzamosabb ideig képtelen vagyok fenttartani ezt. persze, hiányzik nagyon stelios és sokszor gondolok rá annak ellenére, hogy már nem nagyon írok róla, de próbálom kicsit elfelejteni. olykor viszont nehéz, mert még mindig barátok vagyunk facebookon és azért teljesen nem szeretném ha megszűnne az életemből. legalább a tudat, hogy még egy parányi része maradt az életemnek, az nagyon megnyugtat. valamelyik nap feltöltött egy képet valami barátjával, vagy nem tudom ki ő, de tuti, hogy nem egy srác, akivel talizgat, mert azt nem mutogatná a konzervatív idióta barátainak. őszintén, nagyon szarul esett látni, ezért úgy döntöttem, hogy nem követem többé őt és beállítottam, hogy ne lássam a posztjait. amikor eric megkérdezte, hogy miért hagytam ott steliost, akkor leírtam feketén-fehéren, hogy azért, mert azt várta el tőlem, hogy ne legyünk komoly kapcsolatban. a barátságát is visszautasítottam, mert nem kellenek nekem barátok. van kettő otthon, és az pont elég. mondjuk ők nem is barátok, hanem már családtagnak tekintem őket, szóval szerintem rossz címkével láttam el őket korábban. eric jogosan kérdezte meg, hogy akkor mi ő nekem ha nincsenek barátaim. ő nekem egyszerűen csak eric, az én ericem. nem akarom senkihez és semmihez sem hasonlítani. meg is hatódott picit, mert szerintem a lelke mélyén azt várta tőlem, hogy nem fogom majd egy barát jelzővel lehányni őt.

eddig nem volt biztos, de most már kijelentette, hogy vissza fog költözni londonba. eddig mind azzal viaskodott, hogy visszahúz mexikóba a családjához, mert hiányzik neki, és szerinte ott könnyebb lesz majd férjet találni magának. jól van, nem fogok én senkinek sem könyörögni, hogy maradjon, mert azok az idők lejártak. ha nem vagy képes kielégíteni engem, akkor viszlát. mondjuk még most is azon sanyarog, hogy vajon mi lesz velünk ha majd kilépünk az eu-ból, de kérdem én tőle, hogy mi a faszért aggódik, mikor van egy jó munkája és konkrétan utána dobnák a vízumot, csak maradjon itt. nekem kéne lefosni a bokámat, mert én nem vagyok bebiztosítva semmilyen szempontból sem. lényegtelen, mert szerintem csak szeretetre éhes és így próbálja sajnáltatni magát. más okot nem látok, mert tényleg megvan mindene a szerelmen kívül. az anyukája még a mai napig pénzeli őt, pedig már mindjárt 28 éves. múltkor be is szóltam neki, hogy szerintem ez gáz, mert egy felnőtt férfi és el kellene látnia magát. én semmilyen segítséget nem kapok és mégis talpon vagyok még, ráadásul a világ egyik legnagyobb városában, egyedül. valahogy akkor is megvan mindenem, ha panaszkodok, mert amit kívánok, azt meg tudom engedni magamnak, és tudom, hogy szerencsés vagyok, mégha ez nem is jut el sokszor az agyamig. természetesen rábólintott erre, mert tudta, hogy igazam van. valahogy azt érzem, hogy nem tud élni nélkülem, mert a sors mindig visszahúz hozzá és ha nem is szerelmes belém, az tuti, hogy nagyon fontos vagyok a számára. én képes lennék a barátja lenni, mert már kiismertem őt és megtanultam hogyan kell viszonyulni hozzá. előtte például én teljesen a házasság ellen voltam, de rájöttem, hogy ő mindent megadna nekem, szóval miért ne. most, hogy róla írok, hirtelen annyi emlék feléledt bennem. még tisztán előttem van, amikor először elmentünk bulizni ketten és felvitt magához este. én azt hittem, hogy ott rogyok össze, annyira csodás lakása volt. ilyen nagyon modern, szürke ötven árnyalata típusú lakást kell elképzelni, csak kisebb kivitelezésben. ráadásul medence is volt. emlékszem, hogy akkor még nem nagyon engedhettem meg magamnak a jó dolgokat és nekem az annyira fura volt, hogy akárhányszor felmentem hozzá, az egész előszoba tele volt designer reklámszatyorral. még most is felnevetek mikor arra gondolok, hogy sunyiban a gucci cipőit próbálgattam míg ő aludt, annak ellenére, hogy ő vagy négy számmal nagyobb volt, de leszartam, mert addig olyansmi nem járt a lábamon. azóta azért teljesen megváltozott minden és már én is úgymond felnőttem, szóval másként élem meg a mindennapokat és immáron én is megengedhetek magamnak több mindent.

Elejére | Újabbak | Régebbiek | Végére |