tamás a név

 
számláló
Indulás: 2016-05-30
 

tamasanev@icloud.com

irományok

2007-2017

2017.09.14. 21:00, tamás

2017. szeptember 14.

jelenleg nincs erőm írni arról, hogy pontosan mi történt, mert darabokban vagyok, de üzenem a ráknak, hogy még egy valakit nem engedem, hogy elvegyen tőlem.

örökre a szívemben leszel, maci!

videóchateltem sam smith-el

2017.09.12. 16:00, tamás

nem számítottam ennyire eseménydús hétvégére, hiszen nem volt semmiféle tervem, szóval csak hagytam, hogy mások irányítsanak.

pénteken munka lustizni volt kedvem, mert eléggé hosszú napom volt, ezért végig az ágyban voltam. ilyenkor általában zenét hallgatok és a lapítómon lógok, közben meg a hüvejkujjam szorgosan azon dolgozik, hogy valami szexy hímet találjon egy randi erejéig. beszéltem néhány emberrel, bár egyikük sem hatott meg túlságosan, de éjjel egykor egy jóképű pasi felvette a kapcsolatot velem és valamiért szimpatikus volt az első másodperctől, ami eléggé ritka nálam. olyan dolgokat mondott, hogy bárcsak a könyvtárban ismerkedtünk volna meg, és konkrétan tíz perc beszélgetés után áthívott magához, arra hivatkozva, hogy nem szereti a véget nem érő online beszélgetéseket. namármost, normális esetben nálam ezt egy határozott „nem” válasz követ, de belementem, mert legalább a szövege eredeti volt. azt ígérte, hogy csak folytatjuk a csevegést egy üveg bor társaságában, de a képernyő másik felén én csak rollóztam a szememet fel s alá, mert mindenki tudja, hogy ez egyértelműen egy meghívó, hogy átmenj hozzá dugni. gyorsban letusoltam, mert kész katasztrófa voltam miután órákon át csak feküdtem az ágyamban, és tulajdonképpen azt hajtogattam magamban, hogy szerencséje, hogy csak egy húsz perc sétára lakik tőlem, mert hanem nem vettem volna a fáradtságot, hacsak nem küld egy taxit értem. megjegyeztem, hogy kettőig semmiképp se várjon, mert még fel kell öltöznöm, de azt írta válaszul, hogy nyugodtan készüljek el, addig ő vesz egy kis bort. nem nagyon szeretek éjjel császkálni, szóval minden két percben hátrafordultam és néztem, hogy van-e valaki a hátam mögött, majd írtam neki egy üzenetet, hogy az ő hibája lesz, ha megerőszakolnak éjnek idején.

jó volt egy kis friss levegőt szívni. öt perc várakozás után végre letolta a valagát, majd felmentünk hozzá. meglepően szép és tágas volt a lakás, ami kissé megnyugtatott, hiszen ha valami sötét és fura lyuk lett volna, én inkább hazafutottam volna, mert azért mégiscsak éjjel kettő van egy idegen lakásában. szerencsére nem volt mitől tartanom, mert egy kedves ember volt és egész jól elbeszélgettünk mindenről. a bornak is hamar megjött a hatása, főleg nálam, és észre sem vettem, hogy két óra mennyire hamar eltelt. annyira érdekes, amikor valakivel először találkozol, és konkrétan csak annyit tudsz róla, hogy melyik országból van, szóval csak így bombázzátok egymást a kérdésekkel, mint valami élő tv show-ban. többször kimentünk a balkonra, mert ő cigizik, és ugye én nagyon utálom még a szagát is, de amikor van bennem egy kis alkohol, olyankor minden megváltozik és valahogy élvezek én is füstölni. az elején csak az ő szájából vettem ki, merthogy az mennyire szexy, de a végén a kezembe nyomott egy ép cigit. volt egy kis fordulópont, amikor elkezdtünk beszélgetni a randizásokról meg az exekről, mert volt neki egy-két érdekes sztorija. én is randiztam volt régen egy tv-s személyiséggel, de amikor ő beköpte, hogy sam smith-el járt hónapokon keresztül, akkor kicsit meglepődtem. nem is nagyon hittem el, szóval mint egy hülyegyerek, kértem, hogy bizonyítsa be. mutatott egy rakat közös privát képet, ráadásul ha beírod a gugliba, hogy „sam smith's boyfriend”, előjön sok, amit megosztottak a nagyközönség előtt is. kiderült, hogy annak ellenére, hogy nincsenek együtt, még a mai napig is jó barátok, és gyakran beszélgetnek. kicsit ő is be volt baszva, így mondta, hogy felhívja videóchaten, mert általában mindig felveszi elsőre. nem értettem, hogy miért próbál kakaskodni előttem, de nem nagyon ellenkeztem, mert rengeteg rajongó ölni tudna egy ilyen lehetőségért. én valahogy úgy vagyok vele, hogy szeretem egy-két számát, viszont nem várnék tizenöt órát a sorban érte, mint lanáért. szinte rögtön felvette és kicsit furán is éreztem magam, mert két-három percig csak néztem ki magamból, annyira elvoltak egymással, majd felém fordította a kamerát és mondta sam-nek, hogy bemutatom az új haveromat, tamást. nem is kell elmondanom, hogy majdnem lefostam a bokámat, de pár másodperc után meglepően nyugodt maradtam, amit szerintem az alkoholnak köszönhettem. nagyon rendes volt és végig mosolygott, meg mondta, hogy küld koncertjegyet szeptember 15-re ha szeretném, mert londonban koncertezik, de sajnos dolgoznom kell, szóval nem tudnék elmenni, így csak megköszöntem a lehetőséget. ilyenkor tudatosul bennem, hogy mennyire egyszerű a kapcsolatépítés londonban, hiszen mindenki ismer valakit.

egészen hajnali négyig fent voltunk és zenét hallgattunk, de emellett semmi nem történt kettőnk között, ami arra engedett következtetni, hogy talán ő annyira nem vonzódott hozzám. felajánlotta, hogy nála alhatok ha szeretném, mert már késő van és eléggé ragaszkodott hozzá. nekem sem lett volna túl nagy kedvem hazamenni, mert jól éreztem magam és nem akartam, hogy ennyivel fejeződjön be az este. amikor az ágyba kerültünk, hirtelen minden megváltozott, és letámadott, mint egy kiéhezett farkas. azt hiszem, akkor értettem meg, hogy miért nem volt addig csók vagy hasonlók, mert egyszerűen nem tudta kontrollálni magát, ami engem is begyújtott rendesen. úgy éreztem magam, mintha valami pornószínésszel lennék, és annak ellenére, hogy én nem rajongok a szexért, rögtön sikerült feloldódnom, mert valahogy tudtuk, hogy mit akar a másik. lehet, azért esett ennyire jól, mert apácaként éltem az elmúlt hónapokban, de az is lehet, hogy csak nagyon talált a kémia és tudta, hogy mire vágyom. túl sokat nem aludtunk, mert fél nyolckor kellett kelni, de addig végig a karjaiban voltam. reggel még egy kicsit akcióztunk, aztán leléptem, és hagytam, hogy nyugodtan elkészüljön a munkába. szerintem lehetséges, hogy lesz folytatás, hiszen azt mondta, hogy jól érezte magát, és tartsuk továbbra is a kapcsolatot. azért is gondolom ezt, mert ő egy nagyon egyenes személyiség, kinek mi a szívén, az a száján.

egy másik fontos dolog, ami szombaton történt, hogy megismerkedtem patrikkal, a magyar sráccal. egy baráti kávéra találkoztunk, amit az elején nem értettem, mert mégicsak egy randizós alkalmazáson ismerkedtünk meg, de élőben elmagyarázta, hogy megismerkedett egy pasival, szóval most inkább csak barátokat szeretne, ami szerintem teljesen rendben van, és egyrészt boldog voltam emiatt, mert nem vetnék meg egy jó barátot itt londonban sem. egy pár perc után olyan érzésem kerekedett, mintha már régóta ismernénk egymást, mert hasonlóan gondolkodunk és beszélünk is, ami eléggé meglepett, hiszen nem túl gyakran van ilyen. az volt a legnagyobb vicc, hogy ő is egy ciprusival randizgat, de amint kimondta, hogy steliosznak hívják, azt hiszem, hogy rögtön el is sápadtam. mi van, ha az én stelioszommal kavar, hiszen a leírás alapján teljesen az ő képe vonalazódott ki? mindketten összeráncoltuk a szemöldökeinket, de szerencsére nem egy személyről beszéltünk. bár már semmin sem tudok meglepődni, hiszen mostanában elég hihetetlen dolgok történnek velem, amiknek nem tudom a miértjüket. figyelmeztettem, hogy a ciprusiak nagyon nehezen kezelhetőek, de szerintem nem nagyon hitt nekem, mert pozitívan állt a dolgokhoz. utálok olyan mondatokkal dobálózni, hogy „én megmondtam”, de úgy néz ki, hogy eddig tartott náluk is az udvarlás, mert valamivel kiakasztotta patrikot. az elején nem nagyon akartam belemenni, de most már örülök, hogy megismerhettem, és remélem, hogy továbbra is ilyen jó vizeken fog evezni a barátságunk. azt hiszem, hogy ma is találkozni fogunk, mert van miről beszélnünk.

ha ez nem lenne elég, holnap elvileg megint összefutok valakivel, aki már régóta tetszik, és a régi munkahelyemről ismerem látásból. nem tudom, hogy miért vagyok így rákattanva most erre az ismerkedésre, mert még mindig nem érzem azt, hogy rá lennék kényszerülve egy kapcsolatra. szerintem inkább az unalom váltja ki ezt belőlem, és semmi több.

tanulság? mondjuk igent gyakrabban, emberek!

a szerelem vége

2017.09.09. 17:00, tamás

kardigán, chanel
farmer, levi's®
cipő, chanel

the end of love – a szerelem vége kiállítás

green park, london

keresem az utam

2017.09.08. 23:00, tamás

pont arról beszéltem, hogy nem szabad megnyitnom az érzelmi csapomat, és azt kell hogy mondjam, az intuícióm azon kevés dolgok közé tartozik, amikben még nem csalódtam.

ugye még mindig éjjel-nappal beszélgetek ezzel az új sráccal – mert mi mást csinál az ember, ha valakit próbál megismerni – de néha kicsit eltaszít a viselkedése, illetve a véleménye bizonyos dolgokról. nagyon sok mindenben hasonlítunk, viszont párkapcsolatban nem hinném, hogy túl komolyan teljesítene. ugyanazok a problémák kezdenek körvonalazódni, amelyeket steliosznál és nicholasznál is megfigyeltem, csak persze az ő saját maga módján. annyi biztos, hogy nagyon látszik benne is ez a mediterrán/ciprusi kultúra, és bár akármennyire is vonz ez a világ, sajnos nem hinném, hogy nekem való lenne, ha években gondolkodom.

eddig az zavart a legjobban, hogy a szüleivel él és a testvérein kívül a család többi tagja nem tudja, hogy meleg, de mostanra már olyan dolgok is problémát jelentenek, hogy nem teszi oda magát, hogy egy kicsit jobban megismerhessen engem. természetesen azért nem hibáztatom, hogy ilyen szerencsétlen helyzetben van az ősök miatt, mert tudom mennyire nehéz, viszont én kicsit másként látom az ismerkedés felét a dolgoknak, hiszen már hetek óta beszélgetünk, és eddig még csak háromszor találkoztunk. tudom, hogy nem szeretné elhamarkodni a dolgokat, és az igazság az, hogy valahogy én is így vagyok ezzel, de attól még több időt is együtt tölthetnénk, mert egy kicsit olyan érzésem van, hogy stagnálunk és semmi különös nem történik velünk. ilyenkor jönnek olyan késztetések, hogy nem kellene leállnom a vadászattal és továbbra is beszélgetnem kellene más emberekkel, csak valahogy úgy érzem, hogy kicsit gáz, ha már ennyit beszélgetünk. jó, már van csók meg minden mi jó, viszont az nagyon szúrja a szememet, hogy sokkal nagyobb előtérbe helyezi a barátait, mint engem. az való igaz, hogy semmi nincs közöttünk, de én ha valakit meg szeretnék ismerni, akkor becsületesen elosztom az időmet a barátaim meg közte – vagy még több időt is töltök vele, hiszen az elején minden olyan izgalmas. most utoljára a munkahelyemre jött, amitől nagyon tartottam, mert még egyáltalán nem vagyunk ott, hogy bemutassam a munkatársaimnak, szóval az volt bennem, hogy le fogok égni mindenki előtt, ezért próbáltam más helyen találkozni, de ő erősködött, hogy ez neki tökéletes és nem probléma megvárni engem, hacsak nem próbálom elrejteni őt a munkatársak elől. persze nem akartam megsérteni, így inkább úgy voltam vele, hogy jól van, na, várj meg akkor a bejáratnál, de közben azért térdre rogytam és elmondtam egy imát, hogy ne csókoljon meg mindenki előtt. szerencsére így is lett, de inkább azért, mert megtartottam a távolságot kettőnk között. alapból persze nem zavar egy puszi, csak még nem az van, hogy ismerjük egymást és együtt vagyunk, ezért próbálok inkognítóban maradni. francisco, a heteró adonisz, persze visszanézett és megmosolygott, szóval számítok arra, hogy a munkában rákérdez majd, hogy mi is van. imádom ezt az egy embert, és sokat is beszélünk napi szinten. őszintén szólva még senki hozzá hasonlót nem ismertem meg, aki ennyire nyitott és elfogadó lenne mások iránt. ha a fiúk felé kacsingatna, akkor már rég az enyém lenne. még így is sok személyes dolgot megbeszélünk, szóval valamilyen szinten közel vagyunk egymáshoz, bármilyen betegesen is hangozzon. október 11-én lesz a szülinapja, szóval megbeszélem a többiekkel, hogy dobjunk össze valami ajándékot neki, hiszen ő is hozzájárult az enyémhez, és szeretném viszonyozni.

volt egy olyan sanda gyanúm, hogy ő továbbra is nyitva tartja a lehetőségek ajtaját és nem próbál annyira exkluzív lenni, mint én, és igazam is volt, hiszen felléptem arra az alkalmazásra, ahol megismerkedtünk, és észrevettem, hogy szorgosan tevékenykedik. erre fel még én kapom a lebaszást, mert rá öt perce küldött egy képet, hogy a rendszer kijelezte, hosszabb kihagyás után újra elérhető vagyok. mondom neki, hogy te, ne idegesíts fel, mert gombócba gyúrlak s legurítalak a domboldalon.  ő folyton ott lógatja a faszát, és most még ő áll az erdő felől. marci legyek, ha értem a férfiak logikáját. nagy vonalakban megosztottam a véleményemet a helyzetről, de ő kizárólag azt erősítette, hogy nagy igényt tart az egyedüllétre és megbolondulna, ha minden nap kellene találkozzon valakivel. hát, elég szomorú, mert például steliosszal majdnem minden áldott nap együtt voltunk, de mégsem kattantunk meg. most én sem azt mondom, hogy sülve-főve együtt kell lenni, de lehet, hogy irreális elképzeléseim vagy elvárásaim vannak. mindegy, én továbbra is nézelődöm a piacon, mert ha ő így játszik a lapjaival, akkor én is hasonlóképpen fogok.

kaptam egy emailt, hogy mariah carey koncertezni fog december 11-én londonban, avagy pont nicholas szülinapján, és egyből megörvendtem, mert ő a kedvenc énekesnője. nagy örömmel osztottam meg vele a hírt, bár tudtam, hogy nem sok az esély rá, hogy tőlem hallja először, de azért éltem a lehetőséggel. meglepődtem, mert még mindig baby-nek hív, amit érzelmileg nem bírok feldolgozni, és jó lenne ha leállna vele, mert minden beszélgetés után szilánkokra török. mint mindig, most is elkérdezte, hogy milyen az életem, boldog vagyok-e és kicsit meséljek, hogy mi történik velem, de sosem osztok meg sok mindent. úgy tűnik, hogy jól megy sora, és hamarosan új munkahelye lesz, valamint egy költözés is tervben van. az is lehet, hogy a pasijával fog összeköltözni, mert ide csak egy éve költözött a régi lakótársával, és nem nagyon hinném, hogy csak úgy elköltözne megint vele egy új helyre. örülök a boldogságának, de mindig szar azt látni, hogy nélkülem is az tud lenni, és szerintem nem igaz a mondás, hogy az az igaz szerelem, amikor azt kívánod, hogy a másik személy boldog legyen, még ha nem is lehettek együtt. én inkább úgy vagyok vele, hogyha nem lehet az enyém, akkor másé se legyen. említette, hogy majd írjak rá ha lesz egy szabad percem, és fussunk össze kicsit beszélgetni. azt nem mondtam, hogy rá mindig lenne időm, mert gáz lett volna, így csak annyit mondtam, hogy mindenképpen. bármennyire is szeretném látni és megölelni, szerintem nem lenne a legfaszább ötlet, szóval sok esélyt nem látok rá, hiszen nem tudom, hogy még hány év kell ahhoz, hogy enyhüljenek az érzelmeim, és csodálat nélkül tudjak ránézni.

hétvégén szabad vagyok, illetve kedden meg szerdán is, így jó lenne valami értelmeset csinálni és jól érezni magamat. andris kiesett a képből, hiszen elfoglalt, mint mindig, és tulajdonképpen mindenki más is. eric próbálja visszakunyulni magát az életembe, de egyelőre nem sok sikerrel. végre valahára kirakta az exét a picsába, és már nem kell többet vele élnie, ami szerintem egy jó esélyt fog adni neki, hogy új lappal indítson. tudom, hogy azért mondta el ezt nekem, hogy éreztesse, fontos vagyok neki, s esetleg komolyabbra is fordíthatnánk a jelenlegi kuszaságot, ami kettőnk között van, de én már lassan túl vagyok rajta, és egyáltalán nem szoktam álmodozni róla vagy ilyenek. persze, hiányzik, mert ő az én ericem, de csak ennyi az egész. szerintem most inkább valami dugópajtit kellene keresnem, mert már ezer éve nem akcióztam, és úgy érzem magam, mint valami hím vadállat tavasszal. francisco is egész álló nap azzal basztat, hogy fektessem meg magamat végre, mert elég szerencsétlen vagyok, hogy ilyen ritkán szexelek. szerintem is az vagyok, de egyszerűen nem kapok senki olyat, aki annyira tetszedjen, hogy belemenjek. mármint nagy ritkán van, csak olyankor én nem jövök be a másiknak, szóval inkább hagyom a búsba. van úgyis, hogy minden jó, vonzódás is van, csak van egy olyan rossz megérzésem, hogy valami betegséget hordoz és rámragasztja. ez mondjuk szerintem inkább csak a fejemben van, mert minden hülyeséget be tudok képzelni, de ha ilyen témákról beszélek valakivel, én mindig megkérem, hogy mutassa meg az utolsó hiv tesztjét, mert baszhatom a 80%-ban biztonságos kotont, főleg ha elszakad, vagy dugiban leveszi, mert ilyenre is képesek az emberek. inkább jobb bele sem gondolni az ilyenekbe, mert akkor még ugyabban nem akarok senkivel sem párosodni.

nem sok mindent terveztem be a szabadnapjaimra, inkább csak úszni fogok az árral. lehet, hogy találkozom egy magyar sráccal holnap, bár azt sem tudom miért. valószínüleg elmegyek sétálni egy jót, mert napközben már elég hűvös van, és ilyenkor imádok kint lenni egy meleg pulóverben vagy kardigánban. az új ruháim miatt meg méginkább kedvem van kint tengődni és élvezni a friss levegőt.

vasárnapok

2017.09.03. 22:00, tamás

ing, ines de la fressange
kasmír, ines de la fressange
mackó, uniqlo
cipő, brunello cucinelli

the national gallery, london

Elejére | Újabbak | Régebbiek | Végére |