tamás a név
tamás a név

október 18.

2017.11.18. 22:00, tamás

otthon még nem nagyon ismert, külföldön viszont már annyira nem csóválják az emberek a fejüket, ha valaki azt mondja: omorovicza. itt a blogon sem egyszer fordult elő ez a név, és nem ok nélkül, hiszen újra és újra képes bebizonyítani azt, hogy ennél jobb bőrápolási márka nincs. talán azért is sikerült belopóznia a szívembe, mert ez egy magyar márka és emiatt büszke vagyok rá. azt is érdemes megemlíteni, hogy minden összetevő természetes forrásokból származik és káros kémiai anyagoktól mentes. a múlt héten megkaparintottam két karácsonyi szettet, de csak most mutatom meg őket, mert eddig próbálgattam őket és nem szeretek látatlanban véleményt mondani valamiről. most viszont bátran kijelenthetem, hogy egyik termék sem okozott csalódást – sőt, még szerelmesebb lettem azóta. budapesten, az andrássy út 2 szám alatt található a flagship store-juk, ha valakinek kedve támadt benéznie. természetesen az interneten is körül lehet nézni az alábbi linken: omorovicza.com.

íme néhány kép, amit a kicsomagolás után készítettem:

tündöklő arcolaj: általában félek az olajoktól, mert gyakran olyan hatást keltenek, mintha a fejemet bedugtam volna egy zsíros köcsögbe, de ez az olaj gyorsan felszívódik és egyben nagyon hidratáló is, ami nem meglepő, hiszen olyan összetevőket tartalmaz, mint a homoktövis, csipkebogyó és mandula. én személy szerint este használom és arckrémmel vegyítem össze.

magyar királynő permet: ennek a permetnek az az érdekessége, hogy eredetileg a magyar erzsébet királynénak készült a 14. században. pontosabban ez volt a világon a legelső feljegyzett parfüm, ami almapektint, narancsvirágot, rózsát és zsályát tartalmaz. természetesen a permet alapja, mint minden egyéb terméknek is, a magyar termálvíz. én reggel szoktam használni az arckrém előtt.

esszenciális emulzió: ezt az olajmentes emulziót már régebben is kipróbáltam, bár sok mindent nem vártam el tőle, mert nekem gyakran szárazabb a bőröm bizonyos területeken, és mindig valami gazdagabb krém után kiáltok. szerintem inkább az riasztott el tőle, hogy nem tartalmaz olajat, és amiatt azt hittem, hogy nem lesz megfelelő, de ez a tengeri kivonatokat és a hialuronsavat tartalmazó könnyű krém elégnek bizonyult.

termál tisztító balzsam: ez a kalciumban és magnéziumban gazdag, magyar iszap-alapú balzsam minden szennyeződést eltávolít, ami egész nap felrakódik a bőrön. úgy a legjobb, ha alaposan belemasszírozzuk a bőrbe és hagyjuk kb. két percet az arcon, hogy minden jóság felszívódjon, majd nedves vattával vagy törlőkendővel egyszerűen letöröljük. nekem szó szerint ragyog a bőröm a használata után és hidratáló érzést nyújt.

bőrmegújító arcradír: ez legfőképp mikro-algát tartalmaz, ami ugyancsak ragyogóvá teszi az arcbőrt, valamint a parányi habkő darabkák eltávolítják az elhalt hámsejteket.

tisztító iszap maszk: hogy őszinte legyek, nekem az ultramoor iszap maszk, amit múltkor próbáltam ki, jobban bejött, de talán azért, mert nincsenek pattanásaim, és ez egy mélytisztító maszk. jó, persze így is tisztít, de szerintem azoknak az embereknek sokat segítene, akik ilyen problémákkal küzdenek. az tetszik benne, hogy nem szárítja a bőrt, és nincs az a kellemetlen feszítő hatás, amit általában a maszkok adnak.

október 16.

2017.11.16. 22:00, tamás

múltkor a facebookom, most meg a hitelkártyám. nem értem, miért vagyok akkora préda, hogy mindig bepróbálkozik valaki. attól, amiért van egy kis olvasottságom, még nem érek többet másnál és egy ugyanolyan hétköznapi ember vagyok, mint bárki más. tudom, hogy olvasni fogja ezt a bejegyzést az a személy, aki megszerezte az adataimat, mert a blogon keresztül jutott be egy olyan résbe, ahonnan sikerült neki hozzáadnia a kártyámat a samsung telefonjához. mindezt magyarországról. lehullt a lepel rólad, szóval nem volt túl okos döntés a tűzzel játszani. lehet, hogy azt hitted, nem veszem észre, de kibaszottul tévedtél és nem ajánlom, hogy újra próbálkozz. egyrészt, egy nagyon erős biztonsági falat húztak a fiókomra azóta, másrészt pedig törvényre vihetlek, amit én nagy ívben kerülnék a helyedben. szomorú, hogy ilyensmire vetemedtél, amikor szerintem nincs is szükséged a pénzemre, mert van egy macbookod (már ez is kiderült), tehát nem nagyon hiszem, hogy a kényszer vitt rá erre a gyáva cselekedetre. ha pedig a figyelemért csináltad, akkor megkaptad, de ahelyett növeszthettél volna egy kis szőrt, és dobhattál volna egy emailt nekem, én pedig normálisan elbeszélgettem volna veled. talán még az is sokkal jobb lett volna, ha te is indítasz egy blogot és ott éled ki az ilyen szenvedélyeidet. ennyire ócska húzásokkal sosem fogsz előrébb jutni az életben, és egy ugyanolyan roncs maradsz, mint ami most vagy – holott biztos vagyok benne, hogy ennél sokkal több is lehetnél. inkább csinálj valami olyansmit, amire büszke lehetsz és egy jobb emberré varázsol, hiszen szerintem az sokkal nagyobb boldogságot fog neked adni, mintsem mások pénzével költekezni, vagy éppen megmutatni, hogy te mekkora legény vagy az interneten.

november 14.

2017.11.14. 20:00, tamás

valami megütött és egy olyan pontra kerültem, hogy meg szerettem volna szüntetni a blogot, de amiután lezártam és próbáltam elfogadni magamban, hogy nem lesz többé ez a menedék, ahol szabadjára tudom engedni a gondolataimat, nagyon nyugtalan voltam. olyansmit éreztem, mintha elveszítettem volna valakit, illetve valamit, és utálom ezt az érzést. ugyanakkor kezdtem azt is érezni, mint az előző kapcsolataimban: a biztonság már csak egy vékony cérnaszál volt, gyarkorlatilag egy majdnem nem létező jelenség, és arra is rájöttem, hogy rengeteg olyan dolgot megosztottam, amivel ma már nem kakaskodnék. nem éreztem kényelmesen magam tudva azt, hogy vissza lehet olvasni olyan dolgokat, amik másmilyen arcomat mutatják meg, mint ami ma vagyok. ez nem is inkább a régebbi olvasókat érintette – mert azokból ha akarnám sem tudnám kiradírozni az emlékeket –, hanem az újakat, mert az utóbbi időben sok friss emberke megfordult itt, akik visszautaztak egyenesen az első bejegyzéshez, csakhogy képben legyenek a nevekkel és a többi. tudom, hogy a változás az életünk szerves része, de a való világban ez egy kicsit másképp történik, mint tegyük fel, itt. ha megismerek egy új személyt és bemutatom neki magam, az nem tudja olyan egyszerűen kideríteni a múltamat, mintha elé tárnám feketén-fehéren, mint itt. lehet, hogy ezt sokan nem értik meg, de ez vagyok én. nem bánt, ha ezzel elveszítem a régi olvasókat, mert még most is csak magamnak írok, és az a legfontosabb dolog, hogy legbelül jól érezzem magam, s ne azért pötyögjek itt, hogy az ujjaimat fárasszam, hanem egyfajta terápiaként használjon. szerintem az újrakezdés egy bátor cselekedet, és én már számtalanszor megtettem az életben. kivétel nélkül olyan ösvényekre kóboroltam, amik segítettek felnőni és nyitottabb lenni a világra. még én sem tudom pontosan, hogy milyen lesz az új blog, de közel sem lesz drasztikus a változás, mert még mindig ugyanaz a személy vagyok legbelül, csak sokszor kívánom az újat, mert hamar megunom a jelent. aki a kezdetektől követett, az valószínű megfigyelhette, hogy nagyon sok minden átértékelődött bennem azóta, és így visszatekintve talán egy teljesen új emberré váltam. valójában több hozzáfűzni valóm nincs ehhez a témához, mert tényleg csak ennyi áll a háttér mögött.

szerda este érkeztem vissza londonba, és most volt az első alkalom hosszú idők óta, hogy nem volt hiányérzet bennem. valószínüleg eddig azért volt, mert mindig egyedül voltam és rossz volt úgy visszajönni, hogy itt senki nem vár. nem, mintha most várt volna valaki rám, de a boldogság, hogy sikerült megismernem valakit, felülkerekedett ezen. azóta is minden nap beszélünk és olyan kényelmesen érzem magam vele, teljesen más egy olyasvalakivel megosztani a napjaidat, akivel nincsenek kulturális határok. lehet, hogy furcsa ezt olvasni, bár nekem eddig még nem nagyon volt ilyenben részem, hiszen mindig valami más nemzetiségű srácokkal ütköztem össze, és mindegyiküknél fennállt ez a probléma, ami előbb vagy utóbb, de felszínre tört. nekem az olyan furcsa, hogy például, ha valaki megkérdezi, hogy mi a kedvenc ételem és azt mondom, hogy szilvásgombóc, akkor nem úgy néz rám, mintha dunsztja se lenne arról, hogy miről hadoválok, hanem azt vágja rá, hogy ő is nagyon szereti. nincs problémám vele, sőt egyenesen élvezem, ha a magyar ételekről vagy kultúrákról beszélek egy más nemzetiségű személynek, csak amikor az együttlétre kerül sor, akkor néha kicsit fárasztó tud lenni a sok ismétlés. hogy kicsit fokozzam is ezt, arról sem kell prezentációt tartani, hogy miként néz ki egy párkapcsolat, mert tudjuk, és ugyanazt akarjuk. mint ahogy semmi sem tökéletes az életben, itt is van egy kis bukkanó, mert nemhogy messze, de még csak nem is egy országban élünk, ami mindent megnehezít és azzal egy időben el is keserít. hasonlóképpen, mint mindent, ezt is át lehet vészelni, ha van egy kitűzött cél, és jelenleg csak ez éltet és bíztat. neki az van tervben, hogy az egyetem után kijön és itt kezdi el a nagybetűst, de addig még sajnos van két év. annyira azért még sem vagyok elkeseredve, mert vannak apróbb örömök, amik miatt érdemes felkelni minden reggel. nagyon rá van gyújtva, hogy kijöjjön hozzám februárban két hétre, ami nagy boldogság lenne, és egyáltalán nem mertem erről álmodni, hiszen eddig az volt bennem, hogy talán csak akkor fogjuk újra látni egymást, ha majd legközelebb hazamegyek. nem értem, miért vagyok most ennyire pozitív, mert eddig nem bírtam, és nem is hittem a távkapcsolatokban, de talán azért, mert még nem rezonáltam ilyen szinten senkivel. a kapcsolat szóval dobálózom, de persze most csak ismerkedünk és meglátjuk, hogy milyen vizekre evez majd a sors. ami még nagyon vonzó benne, hogy képes energiát fektetni belénk, hiszen gyakran késő este vagy éjjel beszélgetünk, amikor mindketten hullák vagyunk, de mégis örömmel csináljuk. eric például csak szófosni tud, de amikor bizonyításra kerül sor, akkor inkább meghúzza magát és eltűnik. ebből is látszik, hogy mennyi különbség van egy férfi és egy fiú között, ami egyben vicces is, mert eric vagy hét évvel idősebb csonginál. nyílván már rég letudtam róla, csak még a mai napig olyan üzeneteket ír nekem, hogy hiányzom neki és szeretne találkozni. én barátként szívesen, másképp viszont nem.

egy másik dolog, ami előre hajt, az a nyaralás szervezése. a februári foglalásomat lemondtam a munkahelyemen, mert egyrészt ahová mentem volna, nevetségesen túl volt árazva, és bár egyáltalán nem sajnálok utazásra költeni, hülyét azért ne csináljanak az emberből. ha ugyanazt a tengerpartot meg szállodát – vagy akár még jobbat is – megkapom fele annyiért, akkor nyílván máshová megyek, és nem engedem, hogy a hely exkluzivitása befolyásoljon. úgyis rengeteg gyönyörű hely van a világon, csak győzze az ember szusszal. azért is említettem az előbb ericet, mert ugye próbálja bekönyörögni magát a vakációmba, ami alapból nem zavar, mert legalább lenne valaki mellettem, csak nem merem számításba venni, mert valószínüleg nem fog csatlakozni hozzám. a folytonos üres ígéreteivel nálam már eljátszotta a lapjait, tehát inkább csak magamra számítok. amúgy ez sok helyzetre is igaz, hiszen a nap végén csak mi vagyunk ott magunknak, és ezért sem képes felfogni az agyam, hogy néha miért nézek magamra ilyen óriási utálattal? miért nem vagyok megelégedve magammal? miért érzem azt, hogy nem értem el eleget eddig az életben? mikor jön az örök elégedettség érzése? lehet, hogy már a múltam megszokássá alakult át, és ezért keresem az új kihívásokat, amikkel újra bizonyítani tudok magamnak. általában mindent elérek, amit a fejembe veszek, inkább csak a fiúk terén vannak csalódásaim, és nincs kizárva, hogy pont emiatt érzem sokszor nullának magam. valahogy az agyamba kellene vésnem, hogy nincs szükségem egy társa, mert nem két darabban születtem, hogy folyton rohangáljak valaki után, mint egy buta liba, abban reménykedve, hogy találok valakit, aki képes eltűrni engem és szeretni azért, amiért vagyok. azt akarom megtanítani magamnak, hogy úgy tekintsek a szerelem megkeresésére, mint egy luxuscikkre: nem a létszükséglet kérdése, hanem az akarásé. óriási különbség van a kettő között, és ha végre valahára be tudnám beszélni magamnak, hogy nekem azért kell valaki, mert meg szeretném osztani vele az életemet, és nem azért, mert nélküle egy idióta barom vagyok, akkor sokkal nyugodtabban tenném vízszintbe magam esténként. visszatérve az utazásokra, most csak arra várok, hogy a menedzserem igent mondjon a márciusi dátumokra, és akkor rögtön le is foglalom, mert így előre jóval olcsóbb. szeretem, ha van mit várni előre, és nem csak az örökös kilátástalanság van a horizonton.

Elejére | Újabbak | Régebbiek | Végére |
 

tamasanev@icloud.com