tamás a név
irományok

dráma sziget

2017.02.27. 22:00, tamás

tegnap eric sírva hívott fel, én meg értetlenül néztem ki magamból, hogy mi a fasz van, mert azelőtt teljesen normálisan viselkedett és nem volt semmi baja. kicsit szíven is ütött, de ugyanakkor jó érzéssel töltött el, hogy ezt az oldalát is megmerte mutatni nekem, amit később ő is megemlített, hiszen még sosem öntötte ki ennyire a szívét nekem. jó, mindig tudtam, hogy lelkileg egy érzékeny személyiség, de velem szemben mégiscsak próbálta tartani a férfi maszkot, és sebezhetetlennek tűnni. a kezdeti értetlenkedésem után óvatosan megkérdeztem, hogy pontosan mi történt, mert egy kicsit tényleg megijedtem. végülis olyan, mintha összehangolva menstruálnánk, mert ő is egy érzelmi válságon megy keresztül, és mint kiderült, nyomást érez, amiért még nem sikerült alapot építenie a magánéletének. holnap lesz huszonkilenc éves és szerinte már lassan fogy ki az időből, hiszen meg szeretne házasodni és egy boldog kapcsolatban élni. őszintén megmondtam neki, hogy ne éljen egy álomvilágban, mert manapság már teljesen másképp működnek ezek a dolgok, mintpéldául évtizedekkel ezelőtt. nem értem miért aggódik annyira, hiszen nála tényleg nem az van, hogy gyereket kell csináljon és felnevelnie őket, hanem csak élveznie kell az életet egy másik férfial. ennyi.

én itt leszek neki majd ha visszajön, és ezt ő is tudja, de annyira tévedések között él, hogy már teljesen bele van bolondulva a családalapítási témába. ha úgy alakul és valóban összejövünk, tőlem ne várja el, hogy két hónap múlva férj és férj leszünk, mert nekem kellenek azok a randizós, ismerkedős évek, amik ezzel együtt jönnek. új emberrel meg szerintem nem fog akarni lenni, mivel neki egy olyan ember kell, aki megérti a gondolkodásmódját, és szerintem ő ezzel sokat vívódik. én már annyira kiismertem, hogy tudom hogyan kell kezelni őt, és az igazság az, hogy egy teljesen hétköznapi probléma áll a háttérben: a szeretethiány. nem meglepő, hogy manapság sok ember ezzel küzd, hiszen a nyakunkba akasztott teher hatalmas és mindenki arra vágyik, hogy elfogadva és szeretve legyen. ugye a sok kedves közösségi média jól megbasz minket és ha csak magamból indulok ki, akkor nálam az van, hogyha felmegyek facebook-ra vagy instagram-ra, a kedvem így egyből lelohad, mert látom, hogy egyeseknek milyen jól megy a soruk. hiába van az igazság eldugva az agylebenyem hátsó felébe, én a két szememmel úgyis azt látom, ami előttem van. olyankor sokkal jobban érzem magam, ha valami mással foglalom el magam és nem csak görgetek lefelé unalmamban. na, ericnél nem meglepő módon, szerintem ugyanez a helyzet. neki ki van alakulva egy kép a fejében és sajnos ő is épp annyira önfejű mint én, és ezért nem fog leállni míg el nem éri a célját. tudom, hogy könnyű másokat nyugtatgatni, de neki tényleg semmi oka nem lehet panaszra, mert jó munkahelye van, most is hong kong-ban van üzleti úton, és ha tényleg valahogy sikerülni fog egy boldog párkapcsolatban lennie, akkor tulajdonképpen megnyerte a lottót az életben. nem tudom, hány ember mondhatja el magáról, hogy úgy istenigazából boldog lenne, függetlenül az anyagi háttértől, de sajnos nem hinném, hogy nagyon sok. az ilyen agymosott személyeket most hagyjuk, én inkább a hétköznapi földönfutókról beszélek, amilyenek mi is vagyunk. a másik dolog, amiért le volt hangolódva, hogy nem szeretne visszamenni a régi lakásába, mert jelenleg is ott lakik az exe, és bár ő kiköltözne májusban, a sok emlék nem hagyná nyugodni. ezt eddig nem is tudtam, szóval meglepődtem, de inkább nem boncolgattam tovább, mert hallottam a hangján, hogy fáj neki erről beszélni. mondtam, hogy keresni egy másik lakást a legkisebb probléma, szóval nem kell ezért aggódnia. de nem basztam le, mert ilyen szempontból ikrek vagyunk, mivel én is minden kis szarért stresszelek.

a telefonbeszélgetés végén áradozott, hogy mennyire jól esik neki, hogy ott vagyok mellete és meghallgattam, ami persze nekem is egy kis mosolyt csalt az arcomra, de ma már megint sikerült kicsit kiábrándítania. próbáltam bíztatni, hogy majd ha visszajön, akkor számíthat rám és élhetjük majd a luxusos életünket. namármost, azt kell tudni, hogy nálunk a luxusos szó egy bennfentes viccé nőtte ki magát és már konkrétan mindenre azt mondjuk, mert egyrészt szeretjük a szép és ízléses dolgokat, másrészt pedig egyfajta gúnyként vagy szarkazmusként is használjuk, mivel néha olyan szituációban találjuk magunkat, ami egyáltalán nem kellemes, de mégis próbáljuk kihozni a lehető legjobbat és pozitívan állni hozzá. ő ezt persze teljesen félfreértelmezte ma és kezdett papolni arról, hogy nem tudja mennyire lesz luxusos az életünk, mert a font meggyengült és valójában 20%-al szegényebbek vagyunk. kérdem, hogy most te ezt komolyan gondolod? bazdmeg, neked minden a pénz körül forog és nem csoda, hogy ennyire nyomoréknak érzed magad, mert soha semmi nem elég. erre annyit válaszolt, hogy ő ebből azt akarta kihozni, hogy valakivel együtt lenni, akit szeretsz és viszont szeret téged, az már hatalmas luxusnak számít. ??? itt már nagyon késő volt kimagyaráznia magát, szóval eléggé beégett előttem. és akkor engem basztat, hogy miért értelmezem mindig rosszul a dolgokat. mindegy is, annyit reagáltam rá, hogy én úgy kedvelem őt, ahogy van, és nem változtatnék semmit rajta, mert végülis ez az igazság. nekem ettől lesz eric. később elküldött valami linket, hogy regisztráljam magamat valahova a picsába vagy nem tudom, a brexit végett, hogy ne tudjanak majd kitenni engem innen. ahogy elkezdtem kitölteni a dolgokat, egyből fejfájást kaptam, mert egy rakat papírmunkával és utánajárással jár, és hát erős jóindulattal is használhatatlan vagyok ilyen téren. valahogy elintézzük, majd ő is belevág. mondjuk neki nincs miért izgulnia, mert ha kell, akkor a munkaadója úgyis biztosít vízumot. ha meg ne adj' isten kirúgnak ebből az országból, akkor elvonszolom a seggemet amerikába, és egy illegális répaszedő leszek, amíg meg nem házasodok valakivel és vízumot nem kapok. hát, most mi mást mondjak. az élet megy tovább így is, úgy is.

tegnap ádámnál vacsoráztam. most ha belegondolok, hogy még ő is itt van nekem, az agyfasz kerülget. nem tudom mit fogok majd vele kezdeni, főleg ha eric visszatér a háborúból és magáévá tesz. csak viccelek. lesz, ami lesz. amíg viszont vacsit főz nekem és elkényeztet, addig megtartom. cserébe én is próbálok jólelkű lenni, és például felajánlottam neki, hogyha szeretne vásárolni majd valamit, akkor van kedvezményem néhány üzletben. élt is a lehetőséggel, és megszedtük magunkat a vasárnap jóvoltából. vett magának egy új uzsonnás dobozt – akarom mondani, ezt az „üzletember vagyok” típusú aktatáskát a burberry-ből, ami szerintem kurva jól néz ki. azért említettem meg a kaját, mert kérdeztem tőle, hogy mire fogja használni és egyértelműen azt a választ kaptam, hogy biztos nem a szendvicsét fogja benne hordozni, hanem a laptopját meg az iratait, mert túl szép ahhoz, hogy ne vigyázzon rá. nagyon boldog volt, és jó volt ezt látni.

közben meg én is megszenvedtem ma egy-két dologgal. kezdődött ott, hogy újból nicholas jelent meg az álomban, és kurvára nem értem, hogy mi történik velem és miért kezdtem el újra rágondolni. annyira el tudja rontani a napomat, hogy az hihetetlen. mondjuk annyira nem hibáztatom magamat, mivel ő volt és ő is marad az első igaz szerelmem, és ha belegondolok, akkor talán nem is annyira ritka jelenség játszódik le bennem. emlékszem, egyszer a lakótársam mesélte, hogy ő még a mai napig gondol az első szerelmére, és van úgy, hogy vele álmodik. ennek már van vagy hat éve, szóval kissé megnyugtat, hogy létezik ilyensmi. mondjuk ez sokat nem segít a helyzeten. főleg azt kellene megállnom, hogy ne kémkedjek folyton az új képei után, csak sokszor nehéz ha ő is kommentál egy-egy bejegyzésem alá vagy ilyensmi. így nehéz elfelejteni valakit. ezt félretéve, gondoltam, hogy kicsit kimozdulok ma, mivel szabad voltam, és elmentem szolizni. baszki, ez a harmadik alkalom, hogy nyolc percre megyek és alig lett valami színem. ádám mondja, hogy szerinte jó barna lettem, de én nem hiszek neki. esküszöm, enyhe túlzással, angliában minden szarabb. gondolok itt most a kaja minőségére (nem csoda, hogy organikus élelmiszereket próbálok vásárolni, mert itt csak azoknak van legalább olyan ízük, mint az otthoni egyszerű boltban vásárolt dolgoknak), az orvosok képzettségére, vagy éppen egy olyan egyszerű dologra, mint a szolizás. szerintem itt direkt nem cserélik gyakran a fénycsöveket, hogy többször menj és többet költs, mert én tudom azt, hogyha otthon elmegyek nyolc percre szolizni, akkor én rendesen megégek. itt meg lepkefingot sem ért ez a három alkalom. legalább már tudom, hogy legközelebb ide se megyek többet, inkább csak óvatosabb leszek majd mexikóban az első pár napban. mondjuk úgyis esőt mond pont amire érkezek, ami megint egy jó ok volt arra, hogy kitépjem a hajamat, de inkább már arra az elhatározásra jutottam, hogy többet az időjárást sem nézem, mert csak elbassza a maradék kedvemet is. ráadásul itt is esik egész nap az eső, hideg van, és azonkívül, hogy ma szabad voltam, csak tömtem a belemet hülyeségekkel és született feleségeket néztem. közben meg próbálok egészségesen étkezni. na, majd egy másik nap.

aki bújt, aki nem: nincs mire várni

2017.02.23. 20:00, tamás

újból érzelmi instabilitás árasztott el, amit nem értek, hiszen hamarosan már mexikóban fogok d-vitamin-túladagolásban „szenvedni.” nagyon várom, de olyan elérhetetlenül messzinek érzem a március 6-ot. még nem döntöttem el, hogy egy óriási összegző bejegyzés lesz-e a két hét történéseiből, vagy gyakoribb, pár napos beszámolók. kíváncsi vagyok, hogy nektek mi a véleményetek erről:

egy hosszabb, összefoglaló iromány
pár napos beszámolók
 
 
 
 
 
 

hiányoznak bizonyos emberek az életemből, és szerintem a sok agyalás miatt nem érzem magam jól. a napokban nicholassal álmodtam, ami olyan valóságszerű volt, hogy aznap semmire nem tudtam koncentrálni, hiszen végig ő járt az eszemben. ilyenkor meg csak arra gondolok, hogy vajon mikor jön el az a pont az életemben, amikor a szerelem egyszerűen szeretetre fordul át? már több, mint két éve szakadtunk el egymástól, viszont részemről az érzelmek ugyanúgy megmaradtak. hogy tetőzzük ezt, gyakran gondolok ericre és stelioszra is. hány fele szakadhat a szív? nevetségesnek tűnhet, de tényleg mindnyájan hiányoznak, és bár ericet még nagy valószínüséggel viszontlátom májusban, a többieknél már rég bezárult az ajtó. az a vicces, hogy mindig én vagyok az, aki azt mondja, hogyha egyszer valaki kisétál az életemből, azt többé nem engedem vissza, viszont utólag sokszor megbánom az önfejűségemet. nyílván magamnak teszek jót azzal, ha nem látom viszont őket, mert úgy elvileg sokkal könnyebb lenne túllépni, de ez nálam még így sem sikerült. eric nagyon várja, hogy visszaköltözzön londonba és mindig elmondja, hogy már alig várja, hogy együtt éljünk, főzzek rá, meg hogy az övé legyek. szerintem ő már tényleg a fejébe vette, hogy mi összejövünk, mert megkért, hogy költözzek hozzá majd ha hazaérkezik. mondom, ide figyelj eric, én nem tudok annyit fizetni lakbérre, mint amennyit te, mert én melletted a templom egere vagyok. maximum annyit bírok hozzájárulni, mint amennyit jelenleg fizetek. neki ott van a medence, jakkuzi, meg a babám fasza a lakása alatt, de én ezek nélkül is tudok élni. nyílván imádnám ha ilyen helyen élnék, de ha ennek ez az ára, akkor én nem kérek belőle. végig erősködött, hogy ennek ellenére szeretné ha beköltöznék, és akkor inkább kevesebbet fizetek. számomra még így is elég felejtős. azt mondja, jól van na, akkor fizetsz amennyit most, és a többit „más úton” elintézzük. így már mindjárt jobban hangzik, kicsit gondolkodjon. meg ha azt szeretné, hogy a barátja legyek, akkor az önzetlenségén is dolgoznia kell majd, mert sokszor nem gondolja át, hogy én nem annyit keresek, mint ő, de ugyanakkor azt várja el, hogy hasonló szívonalat hozzak, és ugyanúgy éljek, mint ő. nemrég arra is utalást tett, hogy hová szeretne utazni velem, de én nem vagyok az a nagy városnéző típus, és sokkal inkább a tengerpartot részesítem előnyben. amúgy is vége van azoknak az időknek, amikor én egy pasira fogok várni. nem. ha együtt leszünk, ha nem, én nyáron mindenképp lefoglalok egy kirándulást őszre is, és ha kell, akkor megint egyedül megyek, mert amúgy sincs semmi problémám ezzel. az utóbbi időben méginkább önnállósultam és ha így haladunk, akkor egészen büszke leszek magamra pár éven belül. erről jut eszembe ádám, mert bár igaz, hogy ő önálló, viszont nagyon sokszor döntésképtelen. elég sokszor találkoztunk az utóbbi napokban, és ez leggyakrabban abban nyílvánult meg, hogy vagy azt nem tudta eldönteni, hogy milyen kaját rendeljünk, vagy azt, hogy milyen filmet nézzünk. komolyan mondom, agyfaszt kapok az ilyentől néha. én sem vagyok a leghatározottabb ember a földön, de azért el tudom dönteni, hogy mit szeretnék és mit nem. talán ez arra fog megtanítani engem, hogy legyek egy kicsit talpraesettebb és álljak ki magamért. ha belegondolok, hogy milyen egy hervadó virágszál voltam, amikor először kikerültem londonba és randizni kezdtem, akkor kicsit a szégyen kerülget. véleményem semmiről nem volt és amit a másik személy szeretett volna csinálni, az nekem is jó volt. most ezen morfondírozva rájöttem, hogy mennyire idegesítő tud lenni az ilyesfajta ember, holott az is igaz, hogy sok férfi ezt is szereti, mert általában a döntéshozatal a vérükben van.

tudom, hogy elég szar most ádámmal randizni, és közben ericet visszavárni, azonban rájöttem, hogy jobb nyitottnak lenni a lehetőségekre. várni meg mire? azt sem tudom, hogy mi fog történni holnap, nemhogy pár hónapon belül, tehát teljesen értelmetlennek látom felszabadítani magamat. ha pedig választásra kerül sor, akkor mérlegelni fogok, de legalább nem lesz az bennem, hogy miért nem éltem az életem. elvégre minden mulandó és semmi sem örök.

instagram fiók

2017.02.18. 22:00, tamás

hirtelen felindulásból készítettem az oldalnak egy profilt, mivel néha készítek olyan képeket is, amit a blogra sosem töltök fel, mert vagy irreleváns a bejegyzéshez, vagy éppen nem említésre méltó. sőt, még így is rengeteg olyan dolog történik velem, amiről nem írok, tehát gondoltam, hogy egy kicsit mélyebb betekintést mutatnék a hétköznapokba. ma egész nap ádámmal voltam és össze-vissza kóricáltunk londonban, ezért gondoltam, hogy feltöltök pár fotót erről is.

a profilom egyelőre privát, azaz szükséges követni.

beszámoló: a sötét ötven árnyalata

2017.02.16. 22:00, tamás

egyáltalán nem vagyok az a nagy valentin-napi rajongó, viszont a keddi nap alkalmából elmentem a moziba. egyedül, mivel ádám az egyik barátjával töltötte az estét, aki állítólag utálja a valentin-napot és ráadásul valami gubanc is van most a barátjával, így nem szerette volna egyedül hagyni. tulajdonképpen nem is bántam, mert nyílván nem vagyok szerelmes és kicsit égő lett volna úgy együtt lenni. a másik meg, hogy a folytonos furcsa viselkedése, az esti tíz órás ágyvetése, lassan mind-mind elnyomnak tőle, mert én nem ehhez vagyok szokva. nekem nem egy tata kell, hanem egy energiával teli férfi. a hétvégén kívül konkrétan semmit nem tudunk csinálni, mert vagy a barátaival kalandozik, vagy pihennie kell, merthogy nagyon megeröltető a munkája. kibaszott az lehet, ha a héten három nap otthon, az ágyból „dolgozik.” valahogy a lustaságtól nem tudok elájulni.

namármost, nem nagyon szoktam kritikát írni filmekről vagy egyéb dolgokról, de mivel ez egy olyasfajta közeget mozgat meg, ami nagyon az én stílusom, így azt gondoltam, hogy leírnám a véleményemet. a címből kiindulva én arra számítottam, hogy sokkal vadabb lesz, mint az első rész és végre olyan jeleneteket láthatunk majd, ahol christian és anastasia összehangolódva szeretkezik. hát, az igaz, hogy ana-nak sikerül kibontakoznia és láthatjuk az átváltozást, de én valami sokkal többre vártam. kezdjük ott, hogy nem volt elég szex, és végig azt éreztem, hogy inkább egy hétköznapi romantikus filmet nézek, mintsem egy megbotránkoztató, erotikus alkotást. már majdnem azt kell mondanom, hogy a 18-as karikát sem értem, mert ha tőlem függne, akkor simán beleférne még a 16-ba is. egy dolgot kiemelnék, ami kifejezetten zavart egészen a végkifejletig, és az az volt, hogy rengeteg olyan dolog történt, ami túl hihetetlen volt, és nem következne be a való életben. nem értem, hogy christian egyik ex szolgája hogy a faszban tudott mindenütt másodpercre pontosan ott lenni? egy másik dolog, amikor a helikopter becsapódásra készen állt, és christian meg a nő mellette csupán karcolásokkal megúszták, az már kicsit túl disney volt. nem mondom, hogy szar volt a film, mert ha összességében nézem, akkor élveztem és nem nagyon volt időm unatkozni, de én kíváncsi lettem volna a részletekre, és az egy-két perces szexjeleneteket meghosszabbítanám legalább tíz percesekre, mert ez szerintem nem elég idő arra, hogy a néző igazán átérezze az energiát. lehet, azért mondom ezt, mert férfiból vagyok, és a nőknek ez is elég fűszeres ahhoz, hogy teljesen beinduljanak, de nekem közel sem volt elég. a vadság is hiányzott a szereplők tekintetéből, és annak ellenére, hogy ezt a részt egy erőteljesebb résznek állították be, szerintem az első részben sokkal inkább ott volt a szikra a szemekben. rita ora például szörnyű volt, nem is értem, hogy egyáltalán miért adtak neki szerepet, mert bár énekelni tud, a színészkedésben elég gagyi. egyszerűen nem éreztem a családtagok kötelékét sem, ami főképp akkor bontakozott ki, amikor christian eltűnt és azt hitték, hogy nem látják viszont többé. nem tudom, de egy normális család nem fog teát szürcsölni a kanapén és ennyire higgadtnak maradni, mint ezek az emberek. anastasián láttam, hogy izgul és fél, de közel sem tükrözött egy valódi helyzetet.

természetesen volt pár olyan dolog is, ami tetszett és élvezetessé tette a filmet. én azt szűrtem le, hogy nyitottnak kell lennünk egymás felé és kompromisszumokat kell kötnünk a számunkra legfontosabb személyekkel, hiszen önzőnek lenni egyszerű, viszont nem jutunk sokra vele. sokszor egy hajszál választotta el ana-t attól, hogy elsétáljon a picsába, de mivel christian képes volt a határait feszegetni és napról-napra egyre jobban beengednie őt, így sikerült magához láncolnia. az kifejezetten tetszett, hogy ana kiállt magáért a legtöbb szituációban. például amikor a főnöke tapizni kezdte, ő képes volt visszaütni, hiszen a szerelme szavai csengtek a fülében, miszerint képes bármit elérni, csak hinnie kell magában. közhelynek hangzik, de valóban így van. főleg akkor, ha ezt egy olyan személytől halljuk, aki főszerepet játszik az életünkben. valamint az egész kapcsolat a kettőjük összhangjára épült, és végülis nem csak az volt, amit christian szeretett volna, hanem egy egészséges kapcsolatnak lehettünk a szemtanúi, ahol mindkét félnek van beleszólása. igen, jogunk van kétségbe vonni a párunkat, de egy bizonyos szintig tartsuk tiszteletben a másik döntését, és adjunk egy kis teret élni. emellett pedig gyönyörűen megférnek a férfi szükségletei is: az uralkodás és az erő kimutatása, ami ugyanakkor a nőnek is fontos.

sajnálom, hogy semmi újat nem tanulhattam a filmből, hiszen számomra ez dönti el, hogy tetszik-e valami vagy sem. annyiért megérte megnézni, hogy egy-két napig álmodozzak arról, hogy majd találok egy ehhez hasonló férfit, aki képes lesz feltételek nélkül szeretni és perverz dolgokba betekintést nyújtani – de többre nem.

értékelés: 4/10

februári lejátszási listám

2017.02.13. 21:00, tamás

íme egy lista a jelenlegi kedvenc dalaimról:

  • paola – eho mia zoi [link]
  • rude! – magic [link]
  • jonas blue – by your side [link]
  • john lennon – jealous guy [link]
  • feli – timpul [link]
  • sia – never give up [link]
  • sia – elastic heart [link]
  • sia – dressed in black [link]
  • galavant – parachute [link]
  • as' ta ola ki ela – natassa theodoridou [link]
  • hien – let me go [link]
  • midlake – roscoe [link]
  • alan walker – alone [link]
  • amy macdonald – this is the life [link]
  • ben howard – to be alone [link]
  • lana del rey – off to the races [link]
  • lapsley – cliff [link]
  • liima – amerika [link]
  • lucy schwartz – feeling of being [link]
  • marina and the diamonds – starring role [link]
  • marina and the diamonds – forget [link]
  • the neighbourhood – r.i.p. 2 my youth [link]
  • neon hitch – fuck u betta [link]
  • amy winehouse – back to black [link]
  • nicki minaj – i lied [link]
  • nicki minaj – the night is still young [link]
  • nneka – heartbeat [link]
  • panic! at the disco – nicotine [link]
  • pearl – love slave [link]
  • radical face – welcome home, son [link]
  • rita ora – r.i.p. [link]
  • selena gomez – good for you [link]
  • tóth gabi – ez vagyok én [link]
  • totova – hosszú idők [link]
  • love spit love – how soon is now [link]
  • frances – grow [link]
  • lissie – go your own way [link]
  • ágnes vanilla – talán eltűnök hirtelen [link]
  • yall – hundred miles [link]
  • yann tiersen – comptine d`un autre été, l`après-midi [link]
  • years & years – take shelter [link]
Elejére | Újabbak | Régebbiek | Végére |
 

tamasanev@icloud.com

Instagram