irományok

#100napboldogság

2016.09.04. 22:54
tamás

#másodiknap

holland park, london

#100napboldogság

2016.09.04. 12:00
tamás

mostanában azon morfondíroztam, hogy mik azok a tényezők, amik boldoggá képesek tenni, és baszki, rájöttem, hogy nagyon nehéz számomra örömet lelni az apró dolgokban napi szinten. a minap eszembe jutott, hogy van egy ilyen kihívás, aminek #100napboldogság a neve, és az a koncepció, hogy minden egyes nap fel kell tölteni egy képet arról, ami aznap boldoggá tett – és ezt egészen 100 napon keresztül csinálni. mikor megláttam, hogy még ilyen is van, így az agyam konkrétan megszűnt funkcionálni, annyira zavarodott lettem, hiszen belegondoltam, és arra jutottam, hogy valószínüleg ez lenne a legnehezebb feladat, amivel az utóbbi időben szembesülnöm kellett. sok bizalmat és reményt nem öntök bele, mert ahogy ismerem magamat, bármelyik percben feladhatom, de azért szeretném megpróbálni, mert ha sikerülne, akkor nagyon büszke lennék magamra. azt, hogy milyen változást hozna ez az életembe, majd meglátjuk – de addig még sok víz lefolyik a dunán.

amúgy már elkezdtem tervezgetni a jövő évi vakációkat, mert ahogy említettem régebben, egyedül az utazás képes hosszabb távú boldogságot nyújtani nekem. egyelőre így képzeltem el:

január február március április
otthon
2 hét
x nagy kirándulás
kuba / mexikó
2 hét
x
május június július augusztus
x kis kirándulás
olaszország
1 hét
x otthon
1 hét
szeptember október november december
kis kirándulás
ciprus
1 hét
x x x

ez a fellás persze még változhat annak függvényében, hogy együtt leszek-e még steliosszal, vagy ha eric visszajön decemberben hong kongból, összejövök-e vele. amúgy még mindig arról hadovál, hogy férjül szeretne venni – vagy faszom tudja hogy mondják mikor két pasi összeházasodik. nem is bánnám, gondolkodás nélkül igent mondanék, mert egy jó ember és teljes szívével szeret, meg én is azt érzem, hogy képes lennék rá ha több időt töltenék el egymással; a másik meg, hogy a jövőm is be lenne biztosítva mellette. ha meg steliosszal maradok, akkor is változni fog értelemszerűen, de nem tudom mennyire, mert ő azt mondta olyan kirándulásokat is szeretne, ahová csak a barátaival megy. addig meg én ülök a seggemen. ez szerintetek normális azért? nem tudom, de én úgy gondolom, hogy ha már valakivel együtt vagy, akkor menjetek együtt nyaralni. most nem azt mondom, hogy csak kettesben mindig, tőlem jöhetnek a barátok is, de nekem ez nem tűnik normálisnak, hogy ő így kizárna. lehet, csak azért, mert a családom meg a barátaim körében nem ezt látom, és új nekem ez. mindegy, tulajdonképpen azért hoztam létre ezt a tervet, hogy ha egyedül leszek jövőre, akkor legyen valamilyen útmutató majd a számomra.

akkor summa summárum, jöjjön a kihívás első képe:

#100napboldogság #elsőnap

úton hazafelé canary wharf-ból mozi után. imádom az őszt, és azt éreztem, hogy idén ez volt az első igazi őszi nap londonban. hűvös idő, eső és szél. nekem boldogság volt itt lenni 2 perc erejéig, míg vártam, hogy megérkezzen a vonat.

te csak játszol velem

2016.08.31. 12:00
tamás

olyan furán alakulnak a dolgok...

csütörtök este megkérdeztem az uramat, hogy lenne-e kedve péntek este kimenni egy kicsit táncizni meg inni, de csak annyit mondott, hogy másnap biztosra megmondja a választ, mert tudja, hogy ha megígér valamit és nem tartja be, akkor mehet a picsába. nagyon helyes. ugyanakkor egy kicsit hülyének érzem magam ilyenkor, mert nekem természetes az, hogy ha szabad vagyok és a barátom elhív valahová, akkor igent mondok. mindegy, mindig az van a férfiakkal, hogy csak 1-2 hónapot tart a fellángolás, azután meg azt csinálnak és úgy használnak, ahogy éppen csak akarnak.

valamikor délután írt végülis, hogy szerinte jobb ötlet lenne inkább moziba menni, mert nincs sok kedve most bulizni. kicsit felment a pumpám és megkérdeztem, hogy de azért múlt hétvégén a barátaiddal volt kedved reggel 5-ig? csak nyögődözött, hogy ő ilyen két havonta egyszer megy, mert nem az a típus. mondom jól van, legyen a te akaratod szerint. visszagondolva mondjuk jobb lett volna ha elmegyek egyedül és féltékennyé teszem. megnéztük the purge: election year – avagy a bűn éjszakája 3 c. filmet és végülis jól telt, mert azt éreztem, hogy egy kissé minden visszakerült a régi kerékvágásba, és jobban is éreztem a törődést így, hogy a sok idióta barátja nem volt vele. vasárnap este elvittem vacsizni az egyik kedvenc helyemre, aminek yalla yalla a neve, és tele van közép-keleti finomságokkal. a legtöbb étel ilyen igazi jó, kiadós húsos kaja, szóval gondoltam, hogy biztos tetszeni fog neki, mert mivel ciprusi, ő húst hússal eszik és hozzá van szokva a lakomákhoz. rendeltünk egy csomó féle ételt, de én persze megmaradtam a vegetáriánus opciónál. örültem nagyon, mert ízlett neki minden. aztán vacsi után gyorsban kisomfordáltunk és mondta, hogy ha nem csinálok semmit, menjek vele haza és aludjak ott.

másnap reggel a vonaton beszélgettünk vakációzásról és ugye neki ott van most szeptemberben ciprus, meg októberben japán, majd decemberre újra ciprus. mindet azelőtt foglalt le, mielőtt megismerkedtünk volna, szóval nagyon nincs mit szófosnom, de mondtam, hogy jó lenne egy hosszú hétvégére elmenni valahová – például párizsba. jó ötletnek tartotta, szóval próbáltam kiötölni mikor lehetne összehozni és elég limitált dátumokkal tudtam feljönni, pontosabban csak kettővel: az egyik az október 16-os hétvége lett volna, de arra rávágta, hogy nem lesz jó, mert abban a hónapban már ő két hetet szabad. mondom fasza, mert nekem nagyon máskor nem lesz jó, mivel mindkét kollégám megy vakációzni a következő hónapokban, és én pénteket úgy kivenni nem tudok. aztán valahogy nagy nehezen, tényleg kínok kínján, a menedzseremmel próbáltunk valamit kiötölni, és  mondta, hogy november közepén kivehetem a hosszú hétvégét annak ellenére, hogy elizabeth vakáción lesz. nagyon megörültem ennek, mert tudtam, hogy semmi nincs tervben steliosnak ebben a hónapban, szal gyorsban írtam is neki, hogy mi a pászka. a válasza viszont felvitte a vérnyomásomat... kijelentette, hogy neki az a hétvége nem jó, mert megy görögországba. mondom, menj a jó kurva anyádba, eddig nem is pofáztál görögországról, most meg hirtelen oda is mész.

munkában van egy relatív új pasi, aki egy pár hónappal ezelőtt jött hozzánk és már az első naptól észrevettem, hogy eléggé szimpatikus vagyok neki, de különösebben nem adtam figyelmet neki, mert ugye én már akkor kapcsolatban voltam. ezen a héten viszont elkezdett beszélni hozzám, és megkérdezte, hogy van-e barátnőm vagy barátom. mekkora véletlen ez? summa summárum, elmondtam neki, hogy mi a helyzet és azt mondta, hogy stelios nem normális, és azt is, hogy jó fej vagyok és valaki jobbat érdemlek. de baszki... nincs jobb. mindig ugyan az van, a történelem csak ismétli magát. még akkor is ha otthagyom és találok valaki mást, egy hónapig fasza lesz minden, és ugyan úgy fognak jönni a problémák. most nem mindegy, hogy ki töri össze a szívemet? inkább legyen olyan, akit már ismerek, mint valami idegen, mert nincs türelmem új pasikkal ismerkedni. emiatt a sok szarság miatt mostanában étvágyam sincs, napi egyszer eszem valami ebédet, és azt is azért, hogy ne fogyjak el. szerintem ez előbb vagy utóbb ki fog ütni valahol és akkor baszhatom – viszont nem tudok mit tenni, amíg nincs a közérzetem rendben, addig változatlan marad a helyzet. folyton szomorú vagyok, még akkor is, ha boldog vagyok. én mióta eszemet tudom ilyen vagyok és ezen nem tudok változtatni; de talán nem is szeretnék. stelios azt mondta, hogy neki valaki nagyon vidám természetű kell, de mondtam, hogy akkor beszoptad, mert én nem olyasvalaki vagyok. vannak olyan dolgok, amik boldoggá tudnak tenni, mintpéldául az utazás vagy ha tudom, hogy van egy társam, aki mindig ott van mellettem, viszont ahhoz annyit fűzött hozzá, hogy nem kéne ennyire függnöm az emberektől. tudom, ez a gyengeségem, és annak ellenére, hogy introvertált vagyok meg sokkal jobban érzem magam egyedül, vágyok egy férfira, aki tud putyulgatni picit, vigyáz rám, és szeretne velem sok időt tölteni. a legjobb barátok is erre valók persze, de van sok olyan dolog, amit ők nem tudnak megadni és elég sokszor több kell, mint egy hosszú lelkizés meg egy szívből jövő ölelés. óriási szeretethiányom van és észrevettem, hogy emiatt majdnem mindenkit beengedek magamhoz, akin látom, hogy egy kicsit figyelmet is fordít rám – ami szar, mert pont ezért vagyok ott, ahol.

azért elvártam volna, hogy így hét közepén megkérdezze mit csinálok és nem-e lenne kedvem találkozni vagy ott aludni, mert mostanában kivétel nélkül én voltam az, aki próbált programokat szervezni, hisz ő semmire sem volt képes. persze nem találkoztunk, mert valamit hadovált munkával kapcsolatban, hogy be kell fejezzen egy projektet hónap végére. a héten nem is beszéltem normálisan vele és ezt szerintem annak ellenére, hogy nem mondja, észrevette, mert olyan véletlenszerű sms-eket kapok, hogy hiányzom neki. ha tényleg annyira hiányoznék, akkor találkozna velem. gondolom látja, hogy szakad a kötél és kezdem leszarni őt, mert amúgy ilyet csak esetleg este lefekvés előtt írna. rájöttem, hogy nem szabadna neki adnom mindenem, mert már így is hozzá van szokva és ezért tud kihasználni.

brunello cucinelli őszi zsákmány

2016.08.29. 12:00
tamás

körülbelül egy évvel ezelőtt fedeztem fel cucinellit és azóta is töretlen a szerelmem a márka iránt – na meg aki ismer, az tudja, hogy mennyire megszállott vagyok: már azt is eldöntöttem, hogy azt szeretném, ha ebben temetnének el. minden darab hihetetlenül gyönyörű és imádom, hogy az időtlenséget meg a klasszikusságot sugallja az összes kollekció. a minőség megkérdőjelezhetetlen, és ami a legjobb, hogyha ránézel egy darabra, rögtön tudod, hogy ez brunello – ráadásul mindenféle idióta logó nélkül. agyfaszt kapok, amikor ilyen óriási cégjelzéseket látok ruhákon meg kiegészítőkön; így kivételesen örülök, hogy itt ennek semmi nyoma nincs. az egyetlen negatív dolog, amit mondani tudok, az az, hogy nagyon drága. a legfőbb oka ennek, hogy a kasmírt kizárólag a kecske nyaki részéből nyerik, így ahhoz, hogy egy átlagos szvettert elkészítsenek, körülbelül 5-6 db. állat szőrére van szükségük, amit mellesleg egyenként fognak  és kefélnek ki – tehát el lehet képzelni, hogy mennyi munkát, türelmet, és időt fektetnek ebbe a mesteri munkába. a másik dolog, ami nagyban közrejátszik az árat illetően, hogy olaszországban gyártanak le mindent.

készítettem pár fotót, amit a 2016/2017-es őszi/téli kollekcióból sikerült szereznem eddig. magyarországon nincs butik, de a font mellett feltüntetem forintban is a megközelítő árakat, meg amúgy interneten be lehet szerezni rengeteg mindent ha érdekel valakit a márka, vagy jobban mondva értékelni tudja ezt az életstílust, illetve megvan a keret rá. én sem tudok folyton ezekben a ruhákban lenni, mert szerintem valami suttyóságot kell csinálj az életben ahhoz, hogy meg tudd engedni, hogy mindig ebben öltözködj.

borjúbőr cipő £620 / 224.000 ft

talán ez a barna bőrcipő a kedvencem az összes közül. szeretem, hogy jó robosztus hangulata van és nagyon kényelmes, mert a talpat a világhírű vibram cég készítette, ami szintén olaszországban bázisol. már hordtam is egy kis időre és csak a sarkamat baszta fel egy csöppet, ami nálam meglepő, mert kész katasztrófa vagyok és általában még a legkényelmesebb cipő is teljesen felsérti a lábamat.

oxford pamut ing £250 / 90.400 ft

fehér ingből sosem elég és még soha nem volt ennyire jó minőségű, illetve puha ingem. szerintem tökéletes kardigán vagy bármilyen kötött holmi alatt.

kasmír kardigán £570 / 206.000 ft

ez a kardigán tulajdonképpen egy kasmír-gyapjú keverék, nagyon vékony de kurvára melegen tart. ráadásul ez a kedvenc színem!

gyapjú nadrág £540 / 195.000 ft

ezt a nadrágot azért szeretem, mert annyira különböző és egyáltalán nem hétköznapi. ilyen nagyon szép, majdnem faszén színe van, így egyszerű párosítani sokféle színnel. imádom, hogy nem a hagyományos öv megy vele, hanem van egy ilyen kis sportos kisugárzása a kötő miatt – ami mellesleg brunello egyik legfőbb vonása.

karkötő / nem tudom az árát

én személy szerint egyáltalán nem rajongok a karkötőkért meg a hasonló kiegészítőkért, mert valahogy sosem gondoltam azt, hogy rajtam jól állnak. ez viszont megtetszett és gondoltam, hogy még egy unalmas farmer-rövidujjú felszerelést is képes egy picit feldobni.

www.brunellocucinelli.com

visszatérés

2016.08.26. 12:43
tamás

hajhó! nem tűntem el teljesen, csak egy kis vakáción voltam, mert úgy éreztem, hogy  mélypontra kerültem, illetve még most sem vagyok igazán önmagam. írni meg szeretek, így hát evidens volt, hogy szavakra szeretném verni a gondolataimat, mert egy olyan szituációban vagyok, ami annyira irritál, hogy úgy érzem, még a lófaszt is ki tudnám írni magamból. ugyanakkor olyan érzéseket kelt bennem, mintha én lennék kuku. jó, tudom, hogy mindig egyszerűbb mások arcába nyomni a lekváros kenyeret, de szeretném leírni a dolgokat többféle szempontból, és akkor el lehet dönteni, hogy legfőképp kiben keresendő a hiba.

namármost, amikor valaki megkérdezi, hogy van-e barátom, akkor el kell gondolkoznom egy picit, hogy mit válaszolok. az igazság az, hogy két hónapja vagyunk együtt, de mostanában számtalanszor érzem azt, hogy egyáltalán nincs az egész kapcsolatnak egy olyan hangulata, mintha teljesen egyek lennénk. ráadásul én már a legelejétől folyton egyedül érzem magam, annak ellenére, hogy itt van ő nekem. amikor megismertem steliost, akkor saját akaratomból nem nyitottam meg az érzelmi csapomat, mert mindig az van, hogy nálam gyorsan kialakulnak az érzelmek, és olyankor könnyű kihasználni. természetesen akkor még minden teljesen jó volt, programokat szerveztünk, folyton együtt voltunk, de körülbelül három hete drasztikusan változni kezdtek a dolgok. az egész ott startolt, hogy én július 30-tól egészen augusztus 14-ig hazautaztam, hogy a családommal legyek, hisz február óta nem láttam őket, és a kilenc hónapos kis unokahúgomat is még csak egyszer láttam élőben. valljuk be, két hét azért két hét, főleg ha párkapcsolatban vagy. nem azt mondom, hogy ez egy hosszú idő, de azért éppen elég ahhoz, hogy valakit, aki nagyon fontos számodra, hiányolni kezdj. ráadásul egy párkapcsolatban rengeteg minden tud történni ennyi idő alatt, főleg ha még friss az egész. nálunk pont ez volt a helyzet, mert mióta hazautaztam, én konkrétan le voltam szarva. volt olyan nap is, amikor így egyik délután magasságában küldtem neki egy üzenetet, azt mondván, hogy ha én nem kereslek, akkor te sem. elmondtam neki, hogy attól, hogy távol vagyunk egymástól, az még nem jelenti azt, hogy nem kellene kíváncsinak lennünk egymásra, hanem pont ellenkezőleg. bocsánatot kért, amiért így viselkedett, így én is magam mögé tudtam.

vasárnap késő este érkeztem vissza londonba, így már képtelenség volt találkozni, mert mindkettőnknek reggel korán munka volt, ráadásul ő az egész hétvégét a barátaival töltötte valahol észak-angliában, így ő csak ilyen éjfél körül érkezett haza. megbeszéltük, hogy hétfő este viszont találkozunk. ez így is lett, már várt a pizzával meg a filmmel. jó volt egy nagy kimaradás után újból a karjaiba süppedni, és azt érezni, hogy nem vagyok egyedül. én valami okból kifolyólag csak akkor érzem azt, hogy van barátom, amikor vele vagyok fizikálisan. eddig nem bírtam felfogni, hogy miért, hisz ez még sosem történt meg velem, de szerintem már diagnosztizáltam a problémát, ami így az együttes viselkedése provokálta ki belőlem. mivel én szeretek egy kicsit előre tervezni,– és ezt ő is tudja, hisz úgy gondolom, hogy az a kölcsönös tisztelet jele, ha előre tudatod valakivel a szándékodat, és nem utolsó percben várod el a személytől, hogy a saját akaratod szerint cselekedjen,– úgy egyeztünk, hogy szerdán újból találkozni fogunk, és ott is alszom, mivel csütörtöktől vasárnapig jönnek valamilyen barátai ciprusról és egyikük nála fog aludni. nem is volt egy szavam sem, mert én a kis naív azt hittem, hogy annak ellenére, hogy velük szándékszik lenni legtöbbet,– ami teljesen rendben van –, próbál szakítani egy kis időt is rám, hiszen két hétig én is távol voltam. nem azt vártam el tőle, hogy csak kettesben legyünk, hanem, hogy hívjon meg legalább egy nap a barátaival és menjünk el közösen valahová. kedden kijelentette, hogy az egyik barátja már aznap este fog jönni, és ne haragudjak, de szerdán nem fogunk tudni találkozni. mondom neki, hogy de megígérted, hogy a szerda estét együtt töltjük és ha most nem is sikerül, legalább csináljunk valamit hárman. azt mondta, hogy ez nem lehetséges, mert a barátja nem tudja, hogy meleg. annak ellenére, hogy próbáltam megérteni az ő helyzetét is, kiborultam, mert én úgy vagyok vele, hogy ha valaki megígér valamit, azt igyekezzék is betartani. megint csak annyit tudott mondani, hogy sajnálom. én meg, hogy a sajnálom szótól még nem érzem jobban magamat, és csak szídni tudtam magamban azt a kurvát, hogy minek kellett korábban jönnie. na meg milyen igaz barát lehet az, aki nem tud egy ilyen fontos dolgot rólad?

mondanom sem kell, hogy én ezalatt a pár nap alatt konkrétan egy nem létező személy voltam, mert annyira el volt foglalva a barátaival, hogy rám két percet is alig tudott szánni, hogy megkérdezze, hogy vagy te hülye. péntek este viszont megkérdezte, hogy mit csinálok és hirtelen felcsillant a szemem, mert azt gondoltam, hogy meginvitál engem is valahová. mondta, hogy mennek bulizni épp és reméli, minden okés velem. annyit válaszoltam, hogy én is szeretnék menni. az ő részéről válasz azért nem jött, csak reggeli ötkor, és az is annyiból állt, hogy aludj jól. mondom, mi van? teljesen figyelmen kívül hagyja az üzenetemet és azt hiszi, hogy egy jó éjt üzenettel el tudja intézni az egész problémát. természetesen egész nap nem írtam neki, mert úgy voltam vele, hogy ha ő leszar engem, akkor én is azt fogom csinálni. csak késő este kérdezte meg, hogy minden okés-e. én akkor kinyitottam a számat, megmondtam, hogy kurvára nem okés semmi sem, és mindent elmondtam, ami a szívemet nyomta. az elején csak pillogtatni tudott, és annyit mondott, hogy nem tudta, ekkora problémát fogok csinálni abból, hogy most ő egy pár napig a barátaival lesz, mivel még sokszor tudunk találkozni miután elmennek. nem a jövöről van szó, hanem a jelenről. nálunk otthon a mi kultúránkban ilyen nincs, ez nem normális. más úgy csapná rád az ajtót egy ilyen manőver után, mint szél a budiajtóra. bevallotta, hogy számára a barátok fontosak és nem tudja, hogy képes-e a párkapcsolatra több figyelmet fordítani, mint rájuk. na meg azt is, hogy kamuzott a szexxel kapcsolatban. eddig az volt, hogy pár hónap túl korai ahhoz, hogy lefeküdjünk, és ha mindent megad nekem, akkor ott fogom hagyni. szerintem meg pont ellenkezőleg. azt kell tudni, hogy két hónap leforgása alatt még nem volt képes megbaszni, ami egy kicsit el is gondolkodtatott, mivel egy normális férfi már ennyi idő után mindkét térdén sírva könyörögne, hogy lefeküdj vele. eddig legalább olyan hímekkel volt dolgom, akik még ha nem is törődtek velem, de legalább akartak közösülni. de ez? ez sem nem törődik, és lefeküdni sem akar velem. csak annyit tett hozzá, hogy hétfőn szemtől szemben elmondja nekem. hát, a hétfő is eljött, de még akkor sem tudtam kihúzni belőle. annyira megharagudtam rá, hogy teljesen az ágy másik felébe húzódtam és nem szóltam hozzá semmit. azt mondta, hogy csak akkor árulja el, amikor készen áll, mert szerinte két hónap kevés idő arra, hogy ilyen dolgokat osszon meg velem; meg arra is, hogy közös barátaink legyenek. ???

őszintén elmondtam, hogy megértem mekkora teher lehet neki, hogy nem tudják a barátai, hogy meleg és megértem teljesen mértékben emiatt, csak az fáj, hogy ő képtelen megérteni miért érzek így. annyit tett hozzá, hogy nem ez a helyzet, csak egyszerűen még nem szeretné elmondani nekik, mert még mindig próbálja megtalálni magát. egy olyat is kibökött, hogy ha nem tetszik, elmehetek. majdnem fogtam magam és kimentem. csak egyetlen dolog fékezett le, és az az, hogy az előző kapcsolatomban is megbántam volt, hogy leléceltem. nem szeretnék újból egyedül lenni és nagyon unok új emberekkel ismerkedni. visszatérve a szex témára, csak annyit tudtam meg, hogy nem én vagyok a probléma forrása. ilyenkor az ember azért elgondolkodik rendesen, hisz annyiféle forgatókönyv létezhet. lehet, hogy még mindig szűz huszonnyolc évesen, de lehet, hogy csak nővel feküdt le idáig. mi van ha egy gyerekkori szexuális traumát cipel magával? de talán az is meglehet, hogy valamiféle nemi betegségben szenved és ezért érzi azt, hogy még nem képes erről beszélni, mert fél, hogy otthagyom. most emiatt eszembe jutott, hogy erre meg is van a lehetőség, mert egyszer kutattam a dolgai között,– amiért meg is lehet kövezni,– de találtam ilyen extra vastag és biztonságos kotont az éjjeli szekrényében. felvetődött bennem  a kérdés, hogy ki a fasz szeretne olyansmivel szexelni, mert konkrétan nem érzel semmit vele. mindezek után érzelmileg visszamentem arra a szintre, amit akkor éreztem mikor megismertem: tehát szinte semmit – aminek örülök, mert különben a padlón lennék. eldöntöttem, hogy most én is játszani fogok vele és merni fogok nemet mondani, mert eddig mindent megkapott tőlem és eszem ágában sem volt átbaszni.

 

tamasanev@icloud.com