tamás a név
irományok

a múlt mindig követni fog

2017.09.26. 23:30, tamás

nem volt túl sikeres a hétvégém. közben meg rájöttem, hogy mennyire nem nekem valók ezek a meleg helyek, meg úgy alapból a hétvége fogalma. mostanában sokkal jobban szeretem, ha hétköznap vagyok szabad, amin csodálkozom is, hiszen régen ölni tudtam volna a szabad hétvégékért. de minek? londonban minden nagyon zsúfolt és még a mozit sem tudom normálisan élvezni anélkül, hogy valaki ne csámcsogna a fülembe. ha pedig hétköznap megyek, akkor van legalább tíz üres hely köztem és a másik személy között. régen valószínű azért is okozott örömet és nagy kényelmet, mert mind stelios és nicholas szabadok voltak és olyankor imádtam, ha az egész napot együtt töltöttük, s mentünk erre-arra. megvolt annak a varázsa. jelenleg minden estém szabad, így nekem ez pont elég, és ha például kikapom a keddet és a szerdát együtt, akkor úgy érzem, hogy megütöttem a főnyereményt.

visszakanyarodva a pénteki randimra, megtanultam egy fontos leckét, és az az, hogy ha nem néz ki szuper magasnak valaki a képeken, akkor számíthat egy „milyen magas vagy?” kérdésre. én majdnem hanyatt dőltem, amikor megláttam, hogy a srác felém kezdett jönni, mert szó szerint egy fejjel kisebb volt nálam, pedig én egyáltalán nem vagyok egy lungulétra. gondoltam magamban, most mi a fenét kezdjek veled? engem az alacsony férfiak annyira lehervasztanak, hogy lehet akármilyen jóképű, nem érzek vonzódást. az is igaz, hogy nicholas vagy három centivel alacsonyabb nálam, és bár hazudnék ha azt mondanám, hogy néha nem zavart, de úgy amblokk nem volt probléma, mert ha szeretsz valakit, akkor kisebb gondod is nagyobb annál, hogy mekkora a különbség köztetek. na, de az első benyomás után rögtön tudtam, hogy mi nem fogjuk együtt lepengetni az egész estét, mert nincs jövőnk. lehet, hogy túl negatívan álltam hozzá már a kezdetektől, de nem éreztem jól magam és az a szerencse, hogy egy mozgalmas és hangos helyre mentünk, mert így legalább nyertem néha egy-két szabad, nézelődős percet. tudtam, hogy nem mehet ez így míg a világ, és mivel erictől kaptam egy üzenetet, gondoltam, hogy kamuzok és azt mondom neki, hogy a barátom leitta magát és szarul van, szóval gyorsan kirohantam a szórakozóhely elé, hogy felhívjam, hátha lenne kedve találkozni. a dög disznó nem vette fel nekem a telefont, ami mégjobban elbaszta a kedvemet. később írt, hogy sajnálja, de reggel korán kell kelnie, mert munka van. én ott és akkor megfogadtam, hogy felőlem térdre is rogyhat előttem, de ezentúl semmit nem fogok megtenni érte. rám sosem tud időt szakítani, csak akkor találkozna, ha nincs munka vagy a barátai nem elérhetők. egyszerűen annyira felgyűlt bennem a düh, hogy ma reggel facebookról is kiraktam, mert értelmetlennek látom a semmit csűrni-csavarni. a számomat tudja, így ha észreveszi, hogy mi történt, biztos vagyok benne, hogy fog keresni, csak én pont elfoglalt leszek.

megint elkalandoztam. kamuzás után gyorsan leléptem, és bár mondta, hogy találkozzunk majd amikor ráérek, én tudtam, hogy ez lesz az utolsó alkalom, hogy látjuk egymást, hacsak a sors nem futtat össze minket valahol. amúgy budiról visszamenet nagyon lesültem, mert szembementem wederson-nal. aki nagyon régóta olvas, az valószínű emlékszik rá, bár nem hibáztatok senkit akkor sem, mert azóta már rengeteg emberrel találkoztam – persze mindenkire emlékszem, még ha csak egy alkalom is volt az egész. dióhéjban megjegyezném annak, akinek dunsztja sincs, hogy ki ő: azt hiszem, kétszer randiztam vele, és a második randin átmentem hozzá vacsizni, ami szőrnyűségesen végződött, hiszen az akaratom ellenére dugott meg. szó szerint védtelen voltam, mert egy bazinagy vadállat és én konkrétan egy lepkefing vagyok mellette. mindegy, nem is jó erre visszagondolni, mert hetekig az volt bennem, hogy tuti megfertőzött valami betegséggel, és aludni is alig bírtam. most amikor megláttam, inkább csak elfordítottam a fejem és még a pénztárcámmal is eltakartam, bár a periférikus látásomból észrevettem, hogy velem együtt az ő nyaka is csavarodott. ez még egy okot adott arra, hogy máshová menjek, így elmentem a régi kedvenc helyemre, ahová ericcel járogattam. freedom a neve, biztos vagyok benne, hogy már számtalanszor említettem. azonban most először történt meg, hogy egyedül mentem oda és büszke is voltam emiatt, mert régebb még a gondolat is elriasztott ettől. vettem magamnak egy italt, majd elkezdtem táncolni, hogy kicsit elvegyüljek a tömegben. nem sokra rá odajött hozzám egy pali, aki elég rendesnek tűnt, bár abszolút nem jött be, mert szőke volt és nagyjából az én magasságom, de azért beszéltem vele, mert most mi mást csináljak, ha már árva vagyok. lassacskán azonban eltávolodtunk egymástól, mert látta, hogy nem vagyok nyitott. rögtön talált is magának egy ribancot, aki előtte próbált bevágni hozzám is, majd láttam, hogy mennek a wc felé, ami csak egyet jelenthet. szerintem elég gusztustalan, de ők tudják. nem vetem meg az ilyensmit, mert én a jó elrontója nem vagyok, csak azért mehetnének szobára is.

éjjel három körül érkeztem haza végül, de belegondolva nem éreztem jól magam, és folyton az volt bennem, hogy én nem vagyok odavaló. talán az is közrejátszhatott, hogy egyedül mentem – nem tudom. kezdem viszont elveszíteni a reményemet, mert mindenki csak dugni akar majd továbbállni, akárcsak egy állat. most a hidegebb hónapok beköszöntével méginkább vágyom valakire, mert folyton kísértenek a régi emlékek, az összebújós esték a csikorgó hidegben, nicholas parfümje, stelios nagy, meleg karjai. hogyan lehetséges ennyi embert szeretni? és még mindig? bevallom, hogy nicholas iránt többet érzek, és azt gondolom, hogy ő az életem szerelme, de nyitott vagyok és végre érzelmileg is készen állok valami komolyabbra. ilyenkor persze nem kapok senkit, de amikor elvagyok, mint a befőtt, akkor mindenki folytogat. tudom, hogy míg a világ ez nem fog így menni, csak például most is a jövő évi utazások tervezése közben el-el fog az érzelgősség, mert nem tudom, hogy milyen az, amikor egy olyan emberrel osztod meg az ilyen élményeket, akit szeretsz. aki ismer, az tudja, hogy szeretek egyedül utazni és nincs problémám vele, de néha megöl a kíváncsiság, hogy milyen lenne egy baráttal megosztani az új ételeket, a tengerparton együtt nevetni, és nem utolsó sorban azt a luxust birtokolni, hogy van, aki bekenkje a hátamat naptejjel. lefoglaltam a munkában február elejére tíz nap vakációt, csak jelenleg arra várok, hogy elfogadják, ami november elejéig sajnos nem fog megtörténni. addig legalább még van egy kis időm, hogy végleg eldöntsem merre szeretnék menni, bár már van egy konkrét elképzelésem.

valami olyansmibe is belevágtam a fejszémet, amibe már réges régen bele kellett volna, bár tudni kell rólam, hogy nem vagyok egy nagy olvasó, és valahogy sosem rajongtam érte. írni viszont annál inkább, mert az sokkal jobban leköt. na, az a lényeg, hogy elkezdtem magamba szívni gyarmati fanni naplóját és imádom. legszívesebben az imádom szót nagybetűkkel írnám, de nem szegjük meg a kisbetűs hagyományt. annyi hasonlóság van bennünk, hogy nem hiába szeretem radnótit és őt is. teljesen egy az elképzelésünk a kapcsolatokról és az élet apró örömeiről. egyik bejegyzésében említette, hogy mennyire rosszul esett neki, amikor mik (így hívta radnótit, aki nem nagyon ismerné a történetüket) egyedül ment moziba, és ezt olvasva úgy voltam vele, hogy baszki, ez totál én vagyok, mert stelios is ezt csinálta és sokáig nem értettem, hogy miért. most már tudom, hogy a férfiaknak kell a távolság néha, de jó tudni, hogy nem csak én találom elszomorítónak az ilyen dolgokat. kíváncsi vagyok, hogy milyen lesz a napló többi része, de annyi biztos, hogy sok erőt ad és inspirál is, hogy továbbra is megosszam a mindennapjaimat. még jó lenne beszerezni az „árnyékban éles fény vagy” fotóalbumot valamikor, mert nagyon szeretem a közös képeiket, és a neten alig van belőlük.

olyan ironikus az élet. ma kaptam egy emailt a prada-tól, hogy szeretnék-e náluk dolgozni. jól esik, hiszen két évvel ezelőtt még ölni tudtam volna ezért a lehetőségért, csak most túl hamar jött. jó lenne minimum két évet itt lehúzni, mert az sokkal jobban néz ki az önéletrajzomban, és voltaképpen több pénzt is kérhetek majd.

jaj, majdnem elfelejtettem megemlíteni, hogy szereztem magamnak egy új turista barátot, jonas személyében. braziliából jött londonban két hétre, és vasárnap este mindketten turistáskodtunk, amiért végtelenül hálás volt, mert olyan helyeket mutattam neki, ahol még nem volt. ráadásul annyira szexy egy állat, hogy örömmel hordozom ide-oda. muszáj feltöltenem sunyiban eny képet róla, szóval akit érdekel, az kattintson ide [x]. kicsit bepánikoltam, amikor haza akart kísérni, mert mondta, hogy nem szeretné ha egyedül mennék és inkább eljön a házamig ha kell. namármost, tudom, hogy ez nem valami jó, de én nem szeretek embereket beengedni oda, ahol minden nap nyugovóra térek, és nagyon kényelmetlenül érezném magam, ha egy férfi bejönne a szobámba. valahogy úgy vagyok vele, hogy ez egy nagyon személyes hely, és akárkit nem szeretnék idehozni. ezért is szeretek inkább másokhoz menni, mert akkor nem érzem görcsben magam. olyan édi volt, mert szegénykém alig beszélt angolul és végig használta a google fordítót, ami miatt rengeteget nevettünk. neki fura volt, hogy a sötétben sétálunk az utcán, mert ő rio de janeiróban él, és mindenki tudja, hogy ha egy óra van a kezeden, azt szó szerint levágják a kezeddel együtt. esténként ő például ki sem megy az utcára, mert megtörtént, hogy a barátait megölték vagy megcsonkították, így neki ez úgymond egy kultúrsokk volt, amiért nyugodtságban élvezhet egy estét, anélkül, hogy azon idegeskedne, hogy valaki kilopja a fényképezőgépet a kezéből. azt hiszem, hogy csütörtökön újból találkozni fogunk, szóval várom már nagyon. aztán csak a vonatállomásig jött el velem, ami fél percre van a házamtól, de az épp elég volt, hogy gyomoridegem legyen, szóval ráparancsoltam, hogy maradjon ott; elmagyaráztam, hogy hol kell váltania ahhoz, hogy hazataláljon, majd feltettem a vonatra. hamarjában adott egy szájrapuszit, én meg egy széles mosollyal az arcomon továbbálltam.

lehet a szívben is zivatar

2017.09.21. 23:00, tamás

sokkal jobban vagyok, viszont nem megy le úgy a nap, hogy ne gondolnék arra, hogy a kutyám többé nem fog várni rám az ajtóban, vagy éppen arra, hogy anyukámnak mekkora űr lehet most az életében, hiszen csak ketten éltek együtt. még az a szerencse, hogy ott van az unoka és az leveszi a terhet a válláról, ami engem is megnyugtat. nagyon örülök, hogy múltkor szabadságot vettem ki november elejére, mert szerintem pont jókor fog jönni, és annak ellenére, hogy nagy vacilálással foglaltam le, most egyáltalán nem bánom. az igazság az, hogy máshová szerettem volna menni, mert az otthon szép és jó, de egyáltalán nem érződik szabadságságnak, mert bár legbelül feltöltődöm, fizikailag nem kipihenve jövök vissza. nem terveztem meg különösképpen a dátumot, de olyan jól kijött, hiszen ott van a halottak napja, így meg tudjuk látogatni a nagyszülőket, és az unokahúgom is két éves lesz. az arany most kezdett el beszélni, és már ordítja, hogy bátyja, ha meglát skype-on.

na, és akkor a magyarázat, hogy pontosan mi történt a múlt héten. tulajdonképpen sokkal több dolog történt, de kezdem a legrosszabbal, hiszen inkább az volt a kiindulópontja a többi eseménynek. a kutyámról azt kell tudni, hogy soha nem betegeskedett a tíz év alatt, és a számomra legszebb dolog, hogy még az utolsó éjszakát is egy hang nélkül végig tűrte. a múlt hét elején kezdett anyukám panaszkodni, hogy maci nem érzi túl jól magát és nincs étvágya sem, ráadásul vér is volt a vizeletében. rögtön elvitte az állatorvoshoz, aki először tablettával, majd injekcióval is kezelte, aminek másnap már megjött a hatása, de sajnos nem tartott sokáig. fokozatosan rosszabbodott az állapota, és négy napig még a kedvenc ételeihez sem nyúlt, majd teljesen leépült. az utolsó előtti nap már járni sem tudott, és a légzéssel is küzködött, ezért tudtam, hogy valami nagyon komoly dolog van a háttérben, és próbáltam felkészíteni magam. éjjel kettőkor magamtól megébredtem, és annyira rossz érzés fogott el, hogy tudtam, ennek nem lesz jó vége. anyukámnak vissza kellett vinnie az állatorvoshoz, hogy kivizsgálja a belső szerveket, és kiderítse, mi okozza a problémát. sajnos mindketten ébren voltak az éjszaka, így reggelre már maci is teljesen erőtlen volt. a vizsgálat után kiderült, hogy hólyagrákja volt, ami átterjedt a tüdejére, és belső vérzést okozott. nem volt esély megmenteni, így azonnal altatást ajánlott, és bár nehezen, de mindenki beletörődött, majd anyukám elment a bátyámért, hogy legyen valaki mellette, és könnyebb legyen az altatás. az egész nem telt bele tíz percbe, és az állatorvos hívta őket, hogy maci végleg feladta a szolgálatot. én munkába menet, az állomáson kaptam a hírt, és amikor megláttam, hogy a tesóm hív, én majdnem rosszul lettem, hiszen egyből tudtam, hogy szar hírt fog közölni, mivel mi nem nagyon szoktunk beszélni a természetünkből kifolyólag. persze szeretjük egymást és jó a viszonyunk, de annyira másak vagyunk, hogy nagyon nincs miről beszélnünk, így inkább csak akkor számolunk be a történtekről, ha hazamegyek. egész nap magam alatt voltam, és beszélni sem volt nagyon kedvem, de valahogy összeszedtem magam, mert mégiscsak dolgozni voltam ott. pár napig így ment ez tovább, viszont lassacskán anyukámnak is jobb lett a kedve, és mivel nem akartam míg a világ ebben az állapotban maradni, ezért próbáltam felvidítani magam.

így jött képbe a srác, aki a chanel-ben dolgozott, most meg a prada-ban, és már egy jó ideje rajta tartom a szememet. meglepő módon, london egyáltalán nem egy nagy város, hiszen napi szinten találkozom valami ismerőssel, így nem meglepő módon vele is összefuttam néhányszor. annyira nem ismertük egymást, hogy köszönjünk, így csak inkább megbámultuk néha egymást. valamelyik alkalommal fedeztem fel, hogy fent van az egyik alkalmazáson, és hezitálás nélkül küldtem neki egy üzenetet, mert biztos voltam benne, hogy nem halucináltam, és éreztem, hogy neki is bejövök. nem sokra rá jött is a válasz, majd megbeszéltünk egy találkozót múlt szerdára, mivel mindketten szabadok voltunk. olyan fura ennyire visszanyúlni a múltba, mert általában még a dolgok melegében írok, de egyszerre túl sok történt, így nem tudtam tartani a tempót. a randi szerintem jól ment, csak leginkább az tántorított el, hogy év végén valószínüleg vissza szeretne költözni brazíliába. ezek hallatán nem tudok komoly dolgokon gondolkodni, így természetesen a hozzáállásom is megváltozik, mert azért próbálok egy kicsit hosszabb távon is gondolkodni néha. van, hogy csak a mának élek és apait-anyait beleadok, hogy a lehető legjobbat hozzam ki a dolgokból, de vele egy kicsit másabb a viszonyom. jó, nem mondanék nemet egy-egy bulizásra vagy hancúrozásra, mert megtanultam fékezni az érzelmeimet, de ahhoz szükséges a megfelelő ember, és ő nem az. nekem valahogy az a benyomás jött le róla, hogy egy becsületes ember, aki kapcsolatra pályázik, bár már lassan az emberkiismerő-radarom is kezd cserben hagyni, mert az utóbbi pár napban vagy háromszor is átbaszódtam. az egyik ez az eset volt, hiszen azóta nem nagyon beszélgettünk, ami egyrészt az én hibám is, mert nem szeretnék elkezdeni vele olyan emlékeket gyűjteni, amik végleg csak emlékek maradnak, és nem egy olyan tárlat, ami folyamatosan bővül.

a második felvonás patrikot érinti, mert valamiért megpuffadt rám. de kérdem én, hogy milyen barát az, akivel nem lehet viccelődni? bevallom, hogy néha nyers vagyok, de nem kell mindig komolyan venni. az volt a gond, hogy készült egy randira, amit aztán ő vagy a másik pasi lemondott – a faszom tudja mi történt, mivel a mai napig sem derült fény erre –, és én mondtam neki, hogy mennyire unalmas, mert a helyében én tuti elmentem volna, mintsem otthon üljek. erre a fejemhez vágta, hogy ő nem kért hülye kommentet. mi van? rákérdeztem, hogy mi történt, de azóta sem volt hajlandó válaszolni, szóval gondolom, hogy leengedték a függönyt köztünk. sajnálom, mert tényleg nagyon ritka, amikor ennyire egymásra talál két ember, és az én két legjobb barátnőmön kívül soha senkivel nem éreztem ilyensmit. valahogy azt az érzést keltette bennem, hogy több éve ismerjük egymást és már mindent tud rólam. nem egyszer fordult meg a fejemben, hogy mi van, ha ismeri a blogomat, de belegondolva erre körülbelül annyi esély van, mint nekem egy csajjal leélni az életem. kikérdeztem egy másik személy véleményét és szerinte simán lehet ilyensmikkel viccelődni egy baráttal, mert pont azért vannak. ha belegondolok, én is sokat szoktam basztatni azokat az embereket, akik közel állnak hozzám, de csak azért, mert így mutatom ki a szeretetemet. aki ezt nem tudja elfogadni, az szerintem nem hozzám való, és valószínüleg patrikkal is ez van. nem degradálásból mondom, de legbelül ő egy lázadó picsa, tehát csak akkor boldog, ha minden az ő akarata szerint történik. ezzel nincs semmi gond, csak én nem kérek a felesleges drámából, mert az van éppen elég jelenleg is.

a záróakkord (inkább nem kiabálom el, mert még van egy pár nap a hét végéig) hétfőn volt, mert nagyon elegem volt, hogy otthon kuporgok egyedül, és mivel kicsit a kedvem is jobb volt, kanos voltam. nem tudom, mi van velem mostanában, de egyre nehezebben tudom kontrollálni magam, ami miatt nem aggódom, mert a szexuális vágyak természetesek és semmi szégyellni való nincs bennük, csak egy kicsit magamat is meglepem ezzel. az a lényeg, hogy találkoztam egy nagyon szexy hímmel, aki modellként dolgozik, de jelenleg próbál színészként is helytállni. végül nem dugtunk, csak játszadoztunk, ami érdekes volt, mert olyan dolgokat csinált, amit még eddig nem nagyon tapasztaltam. végig olyan érzésem volt, mintha egy pornófilmben lennénk, és olyan cseleket csinált, hogy én csak pillogtatni tudtam, közben pedig próbáltam felvenni az iramot. lehet azért tudott ennyire kontrollálni, mert magas és nagy bestia, én meg sokkal kisebb, de egyszer csak azon vettem észre magam, hogy felkapott és felnyomott a falra, majd úgy hordozott össze-vissza a karjában, mintha egy öleb lennék. nem túl gyakran történik ez meg velem, de mivel nagyon férfias volt, elfogott egy olyan gondolat, hogy én szeretném dominálni őt, és végül bele is mentem. az elején nagyon csodálkozott, de élveztük mindketten és szerintem ez még jobban beindította őt. na, és akkor a kopp akkor jött miután én másnap üzenetet küldtem és nem válaszolt. tudom, hogy kiemelte, hogy ő csak az estébe akart színt vinni, de nem értem, hogy miért nem lehet folytatni, ha jól éreztük magunkat. ez a legidegesítőbb probléma a legtöbb férfival itt londonban: a legtöbben csak egyéjszakás kalandokra hajtanak, merthogy az mennyire izgalmas, ha minden este más-más emberekkel lehetnek. én nem vagyok a jó elrontója, csak szerintem viselkedhetnénk kicsit másképpen is, mert elvileg mi vagyunk a legintelligensebb lények a földön.

talán még annyi újdonság van, hogy holnap este megyek bulizni(?) – vagyis inkább egy konkrét személlyel, alias egy idegennel, megyek, de nem az a hagyományos, görcsös randi lesz, legalábbis a részemről semmiképp sem. mondjuk annyit már megtudtunk, hogy ideálisan mindketten kapcsolatra voksolunk, de ez majd akkor fog eldőlni, ha élőben is működik a kémia. így képek alapján nem dobom el túlságosan az agyam, de jóképűnek jóképű, és jó szakállas is, ami csak rátesz egy lapáttal. próbálok gondolkodni, ámbár nem nagyon emlékszem még egy olyan alkalomra, hogy ne egy „fehér” sráccal mentem volna találkozni. namármost, először is én ki nem állhatom az ilyen néger, fehér, cigány, meg hasonló címkéket, mert legbelül mind egyformák vagyunk, akárki akármit is mondjon, csak meg szerettem volna említeni, mert nálam ez egy preferencia, és semmi több. egyszerűen jobban vonzódom a nem túl sötét bőrű emberekhez, de ennek semmi köze sincs a rasszizmushoz. valahogy úgy kell elképzelni, mint ahogyan egyes férfiak a lányokhoz, mások meg a fiúkhoz vonzódnak. ez a pali kb. úgy néz ki, mint én két hét egzotikus nyaralás után, tehát na. kíváncsi vagyok, hogy mi lesz, de annak örülök, hogy szombaton szabad vagyok, és remélem ő is, szóval kicsit ilyen ereszd el a hajamat este lesz, amire már régóta szükségem van. ráadásul soho-ba megyünk, ami london egyik legfelkapottabb helye klubok és meleg helyek terén, szóval jót érzek.

azt már el is felejtettem mondani, hogy andrissal nem beszélünk többé, mert kiakasztott a hetven éves mentalitásával, így jobbnak láttam hagyni menni. nekem olyan ember kell, aki képes időt szakítani rám és folyton velem lenni, mert erre vágyom. a faszomnak kell olyas valaki, aki vágyik a térre meg jártatja a száját össze-vissza. én magam is egyre inkább egy olyan személyiséggé változom át, aki egyenes és cakkumpakk kioszt mindent.

eric felhívott tegnap este, és azzal indította a beszélgetést, hogy miért utálom őt ennyire? mondom, hogy én nem utállak, csak épp annyira leszarlak, mint te engem. ez neki nem esett jól, mert az összes barátja arra panaszkodik, hogy nem szakít időt rájuk, és ezért van hanyatlóban a kapcsolatuk. őszintén szólva, nem is csodálom, hiszen nálam is mindig ez van, ami szerintem sosem fog megváltozni, akármennyire is próbálkozik. tökéletes példa erre amikor megkérdezte, hogy mikor tudnék végre találkozni vele, mert hiányzom neki, és én rögtön kijelentettem, hogy holnap este tökéletes lesz. egyből hadoválást kaptam vissza válaszul, merthogy az neki nem jó, mivel más dolga van. én akkor úgy felidegesedtem, hogy jó éjszakát kívántam és még azt is a fejéhez basztam, hogy azért teszem le a telefont, mert rá kell írjak „valakire”. nem szeretek ilyennek lenni, de mindig próbálok úgy viselkedni az emberekkel, ahogyan ők viszonyulnak hozzám.

2007-2017

2017.09.14. 21:00, tamás

2017. szeptember 14.

jelenleg nincs erőm írni arról, hogy pontosan mi történt, mert darabokban vagyok, de üzenem a ráknak, hogy még egy valakit nem engedem, hogy elvegyen tőlem.

örökre a szívemben leszel, maci!

videóchateltem sam smith-el

2017.09.12. 16:00, tamás

nem számítottam ennyire eseménydús hétvégére, hiszen nem volt semmiféle tervem, szóval csak hagytam, hogy mások irányítsanak.

pénteken munka lustizni volt kedvem, mert eléggé hosszú napom volt, ezért végig az ágyban voltam. ilyenkor általában zenét hallgatok és a lapítómon lógok, közben meg a hüvejkujjam szorgosan azon dolgozik, hogy valami szexy hímet találjon egy randi erejéig. beszéltem néhány emberrel, bár egyikük sem hatott meg túlságosan, de éjjel egykor egy jóképű pasi felvette a kapcsolatot velem és valamiért szimpatikus volt az első másodperctől, ami eléggé ritka nálam. olyan dolgokat mondott, hogy bárcsak a könyvtárban ismerkedtünk volna meg, és konkrétan tíz perc beszélgetés után áthívott magához, arra hivatkozva, hogy nem szereti a véget nem érő online beszélgetéseket. namármost, normális esetben nálam ezt egy határozott „nem” válasz követ, de belementem, mert legalább a szövege eredeti volt. azt ígérte, hogy csak folytatjuk a csevegést egy üveg bor társaságában, de a képernyő másik felén én csak rollóztam a szememet fel s alá, mert mindenki tudja, hogy ez egyértelműen egy meghívó, hogy átmenj hozzá dugni. gyorsban letusoltam, mert kész katasztrófa voltam miután órákon át csak feküdtem az ágyamban, és tulajdonképpen azt hajtogattam magamban, hogy szerencséje, hogy csak egy húsz perc sétára lakik tőlem, mert hanem nem vettem volna a fáradtságot, hacsak nem küld egy taxit értem. megjegyeztem, hogy kettőig semmiképp se várjon, mert még fel kell öltöznöm, de azt írta válaszul, hogy nyugodtan készüljek el, addig ő vesz egy kis bort. nem nagyon szeretek éjjel császkálni, szóval minden két percben hátrafordultam és néztem, hogy van-e valaki a hátam mögött, majd írtam neki egy üzenetet, hogy az ő hibája lesz, ha megerőszakolnak éjnek idején.

jó volt egy kis friss levegőt szívni. öt perc várakozás után végre letolta a valagát, majd felmentünk hozzá. meglepően szép és tágas volt a lakás, ami kissé megnyugtatott, hiszen ha valami sötét és fura lyuk lett volna, én inkább hazafutottam volna, mert azért mégiscsak éjjel kettő van egy idegen lakásában. szerencsére nem volt mitől tartanom, mert egy kedves ember volt és egész jól elbeszélgettünk mindenről. a bornak is hamar megjött a hatása, főleg nálam, és észre sem vettem, hogy két óra mennyire hamar eltelt. annyira érdekes, amikor valakivel először találkozol, és konkrétan csak annyit tudsz róla, hogy melyik országból van, szóval csak így bombázzátok egymást a kérdésekkel, mint valami élő tv show-ban. többször kimentünk a balkonra, mert ő cigizik, és ugye én nagyon utálom még a szagát is, de amikor van bennem egy kis alkohol, olyankor minden megváltozik és valahogy élvezek én is füstölni. az elején csak az ő szájából vettem ki, merthogy az mennyire szexy, de a végén a kezembe nyomott egy ép cigit. volt egy kis fordulópont, amikor elkezdtünk beszélgetni a randizásokról meg az exekről, mert volt neki egy-két érdekes sztorija. én is randiztam volt régen egy tv-s személyiséggel, de amikor ő beköpte, hogy sam smith-el járt hónapokon keresztül, akkor kicsit meglepődtem. nem is nagyon hittem el, szóval mint egy hülyegyerek, kértem, hogy bizonyítsa be. mutatott egy rakat közös privát képet, ráadásul ha beírod a gugliba, hogy „sam smith's boyfriend”, előjön sok, amit megosztottak a nagyközönség előtt is. kiderült, hogy annak ellenére, hogy nincsenek együtt, még a mai napig is jó barátok, és gyakran beszélgetnek. kicsit ő is be volt baszva, így mondta, hogy felhívja videóchaten, mert általában mindig felveszi elsőre. nem értettem, hogy miért próbál kakaskodni előttem, de nem nagyon ellenkeztem, mert rengeteg rajongó ölni tudna egy ilyen lehetőségért. én valahogy úgy vagyok vele, hogy szeretem egy-két számát, viszont nem várnék tizenöt órát a sorban érte, mint lanáért. szinte rögtön felvette és kicsit furán is éreztem magam, mert két-három percig csak néztem ki magamból, annyira elvoltak egymással, majd felém fordította a kamerát és mondta sam-nek, hogy bemutatom az új haveromat, tamást. nem is kell elmondanom, hogy majdnem lefostam a bokámat, de pár másodperc után meglepően nyugodt maradtam, amit szerintem az alkoholnak köszönhettem. nagyon rendes volt és végig mosolygott, meg mondta, hogy küld koncertjegyet szeptember 15-re ha szeretném, mert londonban koncertezik, de sajnos dolgoznom kell, szóval nem tudnék elmenni, így csak megköszöntem a lehetőséget. ilyenkor tudatosul bennem, hogy mennyire egyszerű a kapcsolatépítés londonban, hiszen mindenki ismer valakit.

egészen hajnali négyig fent voltunk és zenét hallgattunk, de emellett semmi nem történt kettőnk között, ami arra engedett következtetni, hogy talán ő annyira nem vonzódott hozzám. felajánlotta, hogy nála alhatok ha szeretném, mert már késő van és eléggé ragaszkodott hozzá. nekem sem lett volna túl nagy kedvem hazamenni, mert jól éreztem magam és nem akartam, hogy ennyivel fejeződjön be az este. amikor az ágyba kerültünk, hirtelen minden megváltozott, és letámadott, mint egy kiéhezett farkas. azt hiszem, akkor értettem meg, hogy miért nem volt addig csók vagy hasonlók, mert egyszerűen nem tudta kontrollálni magát, ami engem is begyújtott rendesen. úgy éreztem magam, mintha valami pornószínésszel lennék, és annak ellenére, hogy én nem rajongok a szexért, rögtön sikerült feloldódnom, mert valahogy tudtuk, hogy mit akar a másik. lehet, azért esett ennyire jól, mert apácaként éltem az elmúlt hónapokban, de az is lehet, hogy csak nagyon talált a kémia és tudta, hogy mire vágyom. túl sokat nem aludtunk, mert fél nyolckor kellett kelni, de addig végig a karjaiban voltam. reggel még egy kicsit akcióztunk, aztán leléptem, és hagytam, hogy nyugodtan elkészüljön a munkába. szerintem lehetséges, hogy lesz folytatás, hiszen azt mondta, hogy jól érezte magát, és tartsuk továbbra is a kapcsolatot. azért is gondolom ezt, mert ő egy nagyon egyenes személyiség, kinek mi a szívén, az a száján.

egy másik fontos dolog, ami szombaton történt, hogy megismerkedtem patrikkal, a magyar sráccal. egy baráti kávéra találkoztunk, amit az elején nem értettem, mert mégicsak egy randizós alkalmazáson ismerkedtünk meg, de élőben elmagyarázta, hogy megismerkedett egy pasival, szóval most inkább csak barátokat szeretne, ami szerintem teljesen rendben van, és egyrészt boldog voltam emiatt, mert nem vetnék meg egy jó barátot itt londonban sem. egy pár perc után olyan érzésem kerekedett, mintha már régóta ismernénk egymást, mert hasonlóan gondolkodunk és beszélünk is, ami eléggé meglepett, hiszen nem túl gyakran van ilyen. az volt a legnagyobb vicc, hogy ő is egy ciprusival randizgat, de amint kimondta, hogy steliosznak hívják, azt hiszem, hogy rögtön el is sápadtam. mi van, ha az én stelioszommal kavar, hiszen a leírás alapján teljesen az ő képe vonalazódott ki? mindketten összeráncoltuk a szemöldökeinket, de szerencsére nem egy személyről beszéltünk. bár már semmin sem tudok meglepődni, hiszen mostanában elég hihetetlen dolgok történnek velem, amiknek nem tudom a miértjüket. figyelmeztettem, hogy a ciprusiak nagyon nehezen kezelhetőek, de szerintem nem nagyon hitt nekem, mert pozitívan állt a dolgokhoz. utálok olyan mondatokkal dobálózni, hogy „én megmondtam”, de úgy néz ki, hogy eddig tartott náluk is az udvarlás, mert valamivel kiakasztotta patrikot. az elején nem nagyon akartam belemenni, de most már örülök, hogy megismerhettem, és remélem, hogy továbbra is ilyen jó vizeken fog evezni a barátságunk. azt hiszem, hogy ma is találkozni fogunk, mert van miről beszélnünk.

ha ez nem lenne elég, holnap elvileg megint összefutok valakivel, aki már régóta tetszik, és a régi munkahelyemről ismerem látásból. nem tudom, hogy miért vagyok így rákattanva most erre az ismerkedésre, mert még mindig nem érzem azt, hogy rá lennék kényszerülve egy kapcsolatra. szerintem inkább az unalom váltja ki ezt belőlem, és semmi több.

tanulság? mondjuk igent gyakrabban, emberek!

a szerelem vége

2017.09.09. 17:00, tamás

kardigán, chanel
farmer, levi's®
cipő, chanel

the end of love – a szerelem vége kiállítás

green park, london

 

tamasanev@icloud.com

www.tamasanev.tumblr.com