irományok

vasárnapok

2017.06.11. 23:00, tamás

nagyjából már kirámoltam mindent a szobámból, viszont a ruháimat még mindig össze kell pakolnom, és a holnapi nap már vészesen közeleg. a lakótársam még fel sem fogta, hogy ma alszunk itt utoljára, bár nekem nem lesz érzelgős elhagyni ezt a házat, mert nem nagyon éreztem otthonnak. egyrészt azért, mert nem én rendeztem be, másrészt pedig meg lehet, hogy otthon mindig is csak egy lesz, és ezért érzek így. elég sok faszság felgyűlt a három év alatt, és sikerült is rengeteg mindent kidobnom, de még így is lesz jócskán mit magunkkal vinni, mert sok olyan dolog van, amihez emlékek fűznek, és nem szeretnék megválni tőlük. például van néhány apróság még amit annak idején nicholastól kaptam, vagy vonatjegyek guildfordba, amikor hétvégente hozzámentem. úgy érzem, ezek olyan dolgok, amiket örökre magammal szeretnék tartani, mert fontosak számomra. majdnem könnybe lábadt a szemem, amikor átmentek a kezemen a kézzel írott üdvözlőkártyái vagy a naplómból egy részlet, még amikor papírra írtam, és nem volt meg a blog. visszaolvasa nagyon durván szerelmes voltam belé, mert olyan dolgokat említettem meg, amiket nem nagyon éreztem senki iránt amióta szétváltunk. mostanában többször küldött üzenetet, de nem olyanokat, hogy mi van velem, vagy hogy érzem magamat, hanem inkább olyan dolgokról, amiket tudja, hogy szeretek. nem tudom, hogy kapcsolatban van-e most, viszont biztos vagyok benne, hogy lányokkal randizik, mert az utolsó napjainkban említette, hogy ő egy feleséggel és gyerekkel tudja elképzelni  a jövőjét.

tegnapelőtt próbáltam egyeztetni ericcel, hogy akkor mit fogunk csinálni a hétvégén, de nem volt képes leszögezni semmit, így tegnap este csak itthon punnyadtam. fáradt is voltam a sok munka után, viszont kedvem mindig van találkozni vele. hazudnék ha azt mondanám, hogy nem csinálhattunk volna valamit, mert délután öt fele írt, hogy akkor hánykor tudnánk találkozni. nem állhatom az ilyen lastminute.com helyzeteket, így inkább azt mondtam neki, hogy ne fáradjon, mert már nem fogok kimozdulni. amikor megkérdezte, hogy miért, akkor őszintén elmondtam, hogy mi zavar. én szeretem legalább egy nappal azelőtt tudni, hogy mit fogok másnap csinálni, mert a napomat is úgy kell alakítanom, és nem utolsó percben rohangálni össze-vissza. a másik, hogy nekem erről az jött le, hogy szar a fejemre. azt mondta, hogy ez nem igaz, csak van egy ilyen rossz szokása, hogy mindent utolsó percre hagy – igazából az összes mexikóira hivatkozott, mert szerinte nem csak ő van ezzel így. elég szomorú, mondtam, mert én a totál ellentétje vagyok ennek, és bár igaz, hogy néha kell spontaneitás az életben, én az ilyensmikkel szeretek tisztában lenni. persze el volt kenődve, amikor ezt megmondtam neki, és felajánlotta, hogy a vasárnapot együtt tölthetjük. nekem ugye pakolni kellet meg rámolni a szekrényeket, így csak az lett belőle, hogy fél hármat beszéltünk meg. én tartottam is magamat ehhez, mert szeretek ragaszkodni az ígéretemhez, és a másik, hogy vesztegetni sem szeretném mások idejét. délutánig már nagyjából el is intéztem a dolgaimat, sőt, még a telefonomat is újraraktam, mert valamiért nem ment a wifi a vonaton az utóbbi két hétben. ma meg a fülhallgatóm is felmondta a szolgálatot, és múltkor a marshall hangszórom is, amiről már írtam. komolyan mondom, ebben a hónapban nagyon szerencsétlen vagyok mindennel. hála a pipéknek sikerült megoldani a helyzetet, és most már működik normálisan. tegnap a vérnyomásom az egekbe szökött, amikor megtudtam, hogy június 29-ig nem lesz internet az új házban. pont azért próbáltam sietni, hogy megrendeljem és elintézzek mindent, hogy maximum egy hetet kelljen nélkülözni, de végül három hét lett belőle. nagyon gáz, és nem tudom, hogy fogom kibírni, mert internetfüggő vagyok. jó, lesz mobilnet meg publikus wifi, viszont nem hinném, hogy fogok tudni hozni új bejegyzéseket a blogra a lapítóm nélkül. azért is próbálok most minden fontosat leírni, mert nem tudom, hogy mikor fogok legközelebb jelentkezni.

hampstead heath-be mentünk ma, ami egy óriási park londonban, és tulajdonképpen azért esett erre a választásom, mert láttam, hogy nicholas körülbelül két héttel ezelőtt itt volt, és nagyon megtetszett a képek alapján. nem is értem miért nem mentem el eddig, mert ez lett az új kedvenc helyem, és ráadásul nincs is messze tőlem. már nagyjából túlértünk a bejáraton, amikor láttuk, hogy mindenki piknikezett vagy napozott, és nekünk csak akkor esett le, hogy semmink nincs, s jó lett volna felraktározni néhány finomságból. szerencse volt egy bevásárlóközpont öt percre a parktól, így vettünk két csomag chipset, és egy üveg proseccot, mert nem eric lenne ha nem inna alkoholt. nem bántam, mert tudtam, hogy biztos jó lesz a hangulat, főleg ha iszunk is egy keveset. az igazság az, hogy én úgy terveztem, hogy majd bejárjuk a park nagyját, de ez képtelenség volt két okból is. az első az, hogy egy kurva nagy parkról beszélünk, a másik meg, hogy ha akartunk se tudtunk volna, mert ericcel mindig csinálunk valami idiótaságot, és azzal eltelik az idő. körülbelül tíz perc séta után beértünk az erdőbe, ahol ki volt terülve egy óriási farönk, ami valószínüleg okkal volt ott, mert elég sokan járnak arra és jó érzés megszusszanni egy kicsit sétálás közben. hamar bevágtuk a bubis italt, és kicsit meg is vetett, ezért már ott elkezdtünk dísztelenkedni. ez a hülye erőszakkal leszorított a farönkön és csókolózni kezdtünk, nem törődve, hogy az emberek mellettünk sétálnak. mondjuk azt nagyon szeretem benne, hogy őt nem érdekli mit gondolnak mások róla. nem tudott veszteg maradni, így visszafutottunk az üzletbe még egy üveg alkoholért.

a második üveg után már eléggé elveszítettük az uralmat, és minden idiótaságot csináltunk, mintpéldául versenyeztünk, hogy ki tud több mazsolát elkapni nyitott szájjal, vagy megfogta a kezemet és kiforgattuk egymást, mint a gyerekkorunkban. el nem tudom mondani, hogy mennyire jó érzés volt, mert nem ez volt az első alkalom, hogy ezt a játékos énemet hozta ki belőlem. általában elég komoly vagyok, viszont ericcel nem bírok az lenni, mert amint ránézek a fejére, egyből elmosolygom magamat. tökéletes alkalom lett volna, hogy akcióba lendüljünk, mert konkrétan egy lélek sem volt ott az erdő szélén, és én személy szerint eléggé be voltam gerjedve. végülis csak csókoloztunk, semmi rosszalkodás nem történt annál tovább. szerettem volna az egész estét együtt tölteni vele, de már hat fele haza kellett mennie, mert a főnöke szólt, hogy segítenie kell valamiben. tőzsdékkel dolgozik, és van úgy, hogy néha szükségük van rá munkaidőn kívül is, mert ha például hirtelen nagyon meggyengül a font vagy valami komolyabb dolog történik, akkor mindenkire szükség van. faszom tudja, hogy működik ez, mert én is csak ennyit tudok.

bele sem merek gondolni, hogy milyen lesz a holnapi nap, mert már látom előre, hogy reggeltől-estig rohanás lesz. már várom, hogy legyünk túl rajta, bár az igazság az, hogy még csak most fog jönni a java.

nyereményjáték -

 

tamasanev@icloud.com